IV.
IV.
Az iskolai rektorság intézménye. Kis, mint fogarasi rektor. Horti István fogarasi lelkész. Kis mint «scholamester.» Zeneértő. Jó kántor. Közkedveltsége. Ölyvesi Balázs. A fogarasi rektorság jövedelme.
A seniorság, vagy praeceptorság után a végzett deák rendes szokás szerint rektornak vagy tanítónak ment a környék egyik nagyobb falujába vagy városába. A protestánsoknál ez időben, de később is, egész a legújabb időkig rendes szokás volt, hogy a tanítói állomásra végzett theologus deákot hoztak valamely főiskolából, abból, melyhez évek során hozzá szoktak. Ez eljárás mellett, – melyre eleinte a kényszerűség vitte őket, mivel nem is volt más mód, melyet választhattak volna, – azért is szívesen megmaradtak, mert nagyon kényelmes volt: a rektor a papnak segéde is lett, vasárnap délután ő prédikált, temetéseknél ő énekelt, vagy ő mondotta a halotti oratiót; más részről a fiatal embernek ezáltal módot akartak nyujtani azon ismeretek gyakorlati úton való elsajátítására, melyekre mint lelkésznek – ez volt a főczél – és iskolafelügyelőnek nagy szüksége leendett. Az illető rektornak ezeken kivül volt egy mellékczélja is, az nevezetesen, hogy megtakarított jövedelméből külföldi egyetemre mehessen. Mert az úgynevezett rektoriák csak egy-két évre szólottak: arra senki sem gondolt, hogy a tanügy szenved az örökös személyváltozásnál, sem arra, hogy a rektor, ki állását csak eszköznek nézte, gondolatban már jóelőre a külföldi egyetemeken kalandozott: az ilyen változást természetesnek tartották, hiszen a pap is csak úgy maradhatott, ha évenként a szokásos papmarasztó-napon még egy évre megmarasztották.
E rektori helyek a deákság tudatában jövedelem szerint osztályozva voltak s a tanulók kor és kiválóság szerint válogattak belőlük.* Közöttük nem utolsó helyet foglalt el a fogarasi. Misztótfalusi Kis tehát, az ifjúság között rangra nézve is első, a mint deákévei 1677-ben kiteltek, ezt választotta. Az ő szeme előtt is már ekkor a külföldi út lebegett. Fogarasra különben az is vonzotta, hogy itt volt lelkész 1674. óta, a mikor a katholikusok a nagybányai református templomot elfoglalták, papot és tanítót elűztek,* Horti István, ifjúságának gyámola és hű barátja.
Az 1671: évben kiadott nagy-enyedi coll. gondnoki utasítás 10 pontja. Prot. Közl. 1886. 65. l.
Prot. Közl. 1888. 205. l.
Sem az iskolának, sem az egyháznak, sem a rektornak nem volt oka megbánni választását. Misztótfalusi Kis kedvvel és lelkismeretesen megfelelt hivatásárak: jó «scholamester» volt, a ki ép olyan szívesen tanított az alsó, mint a felső osztályban s az oratorián, syntaxison kivül szivesen «bébelődött» az ábéczével is;* egyéb teendőinek is jól megfelelt.
Mentség 73 1.
13. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS NÉVALÁIRÁSA.*
Misztótfalusi Kis Miklós autogrammját Amsterdam 1685. szept. 19-én kelt s Teleki Mihályhoz intézett leveléről vettük. (L. 80. lapon.) Megemlítjük, hogy kezdetben Kis Miklós – mint «Mentségé»-ben maga is említi, – ,Alsó-Misztótfalusi’ előnevet használt, így van beírva neve a nagy-enyedi iskola anyakönyvébe is: «Nicolaus A. Misztotfalusi receptus Anno 1670 die 4. Novembris;» de a Nadányi ellen beadott folyamodásban már (1673) «Nicolaus M. Totfalusi SS. Theol. stud.» aláírást találunk. Ez alakban használja ezután művei és nyomtatványai czímlapján. Egy kivételről van tudomásunk t. i. a Huszti «Paraditsom kertecskéje» czímlapján (l. 131. lapon) Tótfalusi áll, de e rövidítést, úgy látszik, nyomdatechnikai okok kivánták.
Mint már említettük, zeneértő volt s zeneismeretének most jó hasznát vette: a fogarasi templomban, mint énekvezető hozzá szoktatta a közönséget a helyes énekléshez, mely azt gyermekéveiben az iskolában kellőkép sohasem tanulta meg s úgy elferdítette az énekek dallamait; hogy meg se lehetett ismerni, melyik zsoltárt éneklik,* pedig külföldön már az éneklőórák is tisztán és hibátlanul énekelték azokat;* a templomi szószéken is megállotta helyét s a kik hallgatták, azt mondták róla, hogy idővel jó pap lesz belőle.*
U. o. 93. V. ö. Sz. MOLNÁR naplója, lev. 253. 297. 323 l.
«… Igen nagy tanácsházok vagyon (t. i. a dordrechtieknek), kin az derék óra, mikor azon által jöttünk, gyönyörűven énekli vala az 139 zsoltárt, editioais Lobvasserianae». SZEPSI CSOMBOR MÁRTON: «Europica Varietas» (1620.) Szamota kiadásában 136. l.
Mentség 17. l.
Ő sem panaszolkodhatott: tanítványai, a lelkész, a közönség szerette s hogy boldogságából semmi se hiányozzék, egykori praeceptora is ide került s elvállalta iskolájában a praeceptori tisztet: most szerepet cseréltek s ez az Ölyvesi később is büszke volt rá, hogy Kis Miklóstól tanult meg énekelni.*
Mentség 93. l.
A fogarasi rektorság jól jövedelmezett, a mit eléggé bizonyít az, hogy Kisünk három év alatt háromszázötven tallért gyűjtött ott össze s megelégedéssel tekintett a jövő, a külföldi út elé, melynek végén egy nyugalmas lelkészi állomás integett felé. Fiatal ember a pálya kezdetén hogyan gondolt volna arra, hogy élete a küzdelmek szakadatlan lánczolata lesz, s hogy munkája gyümölcsét soha sem fogja élvezni.
14. A BLAEU KÖNYVNYOMTATÓCZÉG EMBLEMÁJA.*
A Blaeu amsterdami könyvnyomtatóczég emblemája Baudet «Leven en werken van Willem Jansz. Blaeu. (Utrecht 1871) cz. művében közölt facsimile reproductiója.
