4. A SZÁSZOK.
4. A SZÁSZOK.
A szászok egy része szintén Rákóczival tartott. Hatalmas comesukat, Hans Sachs de Hartenecket a magyarok Szász Jánosnak nevezték. A mikor a gubernium 1703 nyarán elfogatta, Rabutin a fogarasi várba küldte, mert félt a szászok zavargásaitól. Ügye megítélését az országgyűlésre akarta bízni; de Harteneck kijelentette, hogy ez ellen tiltakozik s elítéltetése ellen már előre is felebbez, mert az ország fele a kuruczok kezében lévén, ez csonka és törvénytelen országgyűlés lenne. Azonban október 18-ikán halálos ellensége, Bethlen Miklós kanczellár is felszólalt, hogy közönséges bűnök (paráznaság, gyilkosság, ördöngősség) miatt lévén vádolva, adják törvényes bíráinak, saját nemzetségének a kezébe. Ne vádolják őket se a szászok, se a németek, se az utódok, hogy azért akarják elveszteni, mert gyűlölik a szászokat, a kikért annyit fáradott és verekedett. Hiszen idáig mindenben az történt, a mit Szász és két német akart; a másik két nemzetet is a szászokkal, sőt a jobbágyokkal akarták egy talyigára ültetni. Mindamellett tiltakozott a szász comes leveleinek lefoglalása ellen, mert árulásról nem vádolták s nem kutathatják, levelezett-e a kuruczokkal, kiknek száma napról-napra növekedett. Végre is átadták a nagyszebeni tanácsnak, a mely a szászok egyik legkiválóbb emberét csakugyan halálra ítélte és 1703 deczember 5-ikén kivégeztette.* Ilyen vége lett a nagyszebeni királybírónak, a kinél többet Pempflinger és Weiss óta egy szász politikus sem tett a szászok és Habsburgok érdekében. Mégis mint fölségsértőnek kellett halnia; mert féltek, hogy Rákóczi táborába vezeti a szászokat és kurucz lesz, mint titkára, Körtvélyesi János, vagy két jó barátja, Pekry Lőrincz és Mikes Mihály.
Bethlen M. önéletírása, II. 282–334. Teutsch, Gesch. der sieb. Sachsen, II. 3–29. Cserei Hist. 333–5. Már a kanczellár kívánta (u. o. 311.), hogy életírója akadjon; de csak 1869-ben adta ki életrajzát Zieglauer, Harteneck Graf der sächsischen Nation czímmel. Roth D. és Jósika Miklós regényt (A nagyszebeni királybíró), Albert Mihály, a szászok legnagyobb költője és Teutsch Traugott tragoediát írt Harteneckről.
Hartenecket a történetírók egy része úgy tekinti, mint a nemességnek a polgárság, a magyarságnak a németség, a jezsuitáknak a protestantismus és a katonaságnak a közjog ellen folytatott küzdelme áldozatát. Rákóczi 1703 november 29-ikén az erdélyieket a német elnyomás ellen szólította fegyverre, de 1704 februárius 9-ikén hozzátette, hogy a németek a szászoktól is elvették azokat a szép szabadságokat, a miket őseitől, a boldogemlékezetű magyar királyoktól kaptak. A szász egyetem azonban a szászokat nem hiában figyelmeztette a császár iránt való hűségre.
«Tudnivaló dolog, – írta Bethlen Miklós kanczellár* – hogy a szász natióban vagy regius funduson dominus terrestris és nemes föld semmi nincsen, hanem a dominus terrestris (földesúr) a király és az egész határ regius fundus (királyi telek). Az incolák (lakosok) mind egyarányú privilegiata semi rustica (kiváltságos félparaszt), de nem jobbágyionális personák, mert mikor akarnak, elmehetnek. És így a regius funduson nemesföldnek, parasztföldnek distinctiója vagy keresése nincsen, mert abban egy sincs nemes föld.»
Földvári Györgyhöz 1703 június 6. Mikegyüjt. Érd. N. Muzeum.
Harteneck névaláírása és pecsétje.*
Harteneck névaláírása és pecsétje az Erdélyi Nemz. Múzeum kézírattárában őrzött eredeti oklevélről. Olv. J(ohannes) Sachs ab Harteneck Nationis Teutonicś Comes m. p.
A szász földön tehát nem voltak nemesek és jobbágyok, kiknek Rákóczi az ország más részeiben eddigi sikereit köszönhette; azért első sorban annak katonai megszállására gondolt. A kuruczok már szeptember 30-ikán megszalasztottak 83 hajdút* és Kós Mihály ezredes október 2-ikán nyársbahúzással fenyegette a beszterczei bírót, ha megöletné a kuruczczá lett Horváth Jánost.* Két hónap múlva a város már körül volt zárva.* A hogy a bíró és tanács panaszkodott, keserű könnyhullatással látták utolsó romlásukat; nincs toll, mely a körülöttük levő falvak nyomorúságát a dolog nagyságához képest leírhatná.* Szebent már a fölkelés első hírére erősíteni kezdték* s Rabutin onnan mindenkit «rabbá tőn». 1704 elején a brassai bírák már «igen szomorúan» jelentették a guberniumnak a Barczaság pusztulását.* A kuruczok márczius 12-ikén Segesvár és Kőhalom táján portyáztak,* 16-ikán pedig fölégették Ó-Brassóban a Hosszú- és a Hátulsó-utczát.*
Bethlen Sámuel Vass Györgynek 1703 szeptember 5-ikén. Mike-gyüjt.
Levele 1703 október 2-ikán. U. o.
Kolosvári János Bethlen Ferenczhez deczember 3-ikán. U. o.
1703 deczember 19. U. o.
A kincstári bizottság ezt már 1703 június 20-ikán javasolta. U. o.
1704 januárius 23. U. o.
A brassai bíró levele 1704 márczius 15. U. o. A segesvári bíró jelentése márczius 31. U. a.
U. o. márczius 16. és 19. U. o.
Az újabban kivetett császári adót a szászok sem fizették készségesen. A szászsebesi bíró fenyegetésekkel sem tudta beszedni a városra kivetett ezer forintot. A szászok kijelentették, hogy ha a szebeni börtönbe viteti is őket, vitesse, de pénzt nem adnak, csak marhát, búzát, bort adhatnak. «Mit tegyek ezekkel az emberekkel, a kik ő felsége szolgálatával nem gondolnak?» kérdezte a bíró a guberniumtól.* Április 28-ikán kijelentette, hogy ő felsége szolgálatára alkalmatlanok lesznek, ha 200 főnyi segítséget nem kapnak. A szászvárosiak is megizenték, hogy ők 130-an elégtelenek megvédeni a kimerűlt és elpusztúlt várost. Rabutin váltig haragudott mind a kettőre, hogy nem tudták elküldeni a szebeni czitadella építésénél rájuk kivetett dolgokat.* Ellenben Rákóczi már 1704 május 7-ikén védelméről és pártfogásáról biztosította a szászokat. A szász nemzet erre gyűlést tartván, arra kérte, hogy a szászokat ne csak a labanczokkal, hanem a kuruczokká lett császáriakkal szemben is mentse föl adósságaik és tartozásaik megfizetése alól.* Június 21-ike táján Medgyes, Segesvár, Szászváros, Szerdahely, Újegyház, Nagysink, Kőhalom és Szászsebes már megválasztották követeiket a gyulafehérvári országgyűlésre.«* Rákóczi nagy elégtétellel jegyezhette föl emlékirataiban, hogy négy szász szék megjelent és csak a német helyőrség akadályozta meg Szebent, Szászsebest, Brassót s magát a szász comest a megjelenésben.* Sőt éppen a szászok hangoztatták legjobban, hogy olyan fejedelem kell nekik, a ki köztük lakjék; s ha Rákóczi nem fogadná el a fejedelemséget, Pekry rávehetné őket, hogy Thökölyt hívják be, a kihez vallása miatt talán inkább is vonzódtak.*
Scharfenbachi Kovács Tamás 1703 október 8. Mike-gyüjt. Érd. N. Muz.
A segesváriak és szászvárosiak jelentései 1704 április 28. Mike-gyüjt. V. ö. Teutsch, id. h. II. 31., 33.
Tört. Tár, 1906. 422–3.
Századok, 1906. 107. V. ö. Teutsch, Gesch. der Sachsen, II. 33. Tévedett tehát Zieglauer (Archiv des Vereines für siebenb. Landeskunde, VIII. 163.), ki ezt Rákóczinak nem hitte el.
Rákóczi emlékíratai, 103.
U. o. 108.
Részlet Brassó bástyáiból.*
Részlet Brassó bástyáiból. Cserna Károly rajza.
A zsibói csata után nagyon megfogyatkozott Rákóczi szász híveinek a száma. Hogy a még hívek el ne kedvetlenedjenek, a fejedelem Károlyi Sándor tábornokot felhívta, akadályozza meg Csáky András ezredes kihágásait, kivált pedig a szászok marháinak elhajtását.* Majd – a tábornok kívánságára – megígérte, hogy 1707 november 26-ra összehívatja a tanácsosokat a szászok terheinek igazságos kivetése érdekében.* Ekkor még a szász papok egy része neki fizette a «cathedralis censusbeli aranyokat»,* A császáriak azonban egy esztendő múlva már menekülésre kényszerítették szász híveit. Ezeknek a bujdosóknak a fejedelem 1709 februárius 15-én ezer kősót adatott.* Viszont a bujdosó magyar labanczokat a szász labanczok látták el, de jó pénzért. «Ezek a rossz brassai szászok» Cserei szerint* «nem érzették a revolutiót, sőt többnyire mindnyájan inkább meggazdagodtak», mert a katonaság s a bujdosók nekik fizettek a szállásért, ételért, italért. Erdélyben csak a brassai és a szebeni szászoknak volt pénzök, mert kurucz kézbe csak az ő városaik nem kerűltek. Rákóczi Erdélyt csak a Királyföld visszahódításával nyerhette volna meg újra; azért szolgálatába akarta fogadni Prazsmoszkij 80 zászlóalj lengyelét. A fizetésről – úgymond – nem kell búsúlni, mert «kitelik a szásztól, csak magában jó legyen.»* Mikor azonban 1710-ben a császáriak a kuruczokat Erdélyből majdnem mindenünnen kiszorították, a szászok emlékérmet verettek,* a melyben kicsúfolták Rákóczinak azt a másik érmét, a melyen három Veszta-szűz táplálja az egyetértés tüzét. Egy kétfejű sasos katona kardjával sepri le az oltáron égő tüzet s elkergeti a három Veszta-szüzet, míg az érem másik oldalán Erdély kilencz városa egy dús lombozatú fa – a császárság – árnyékában pihen.
Rákóczi Károlyihoz 1706 augusztus 26-ikán. Arch. R. I. 598.
Rákóczi Károlyihoz 1707 november II-ikén. Arch. R. II. 136.
Rákóczi Kismarjayhoz 1709 márczius 21- ikén. U. o. II. 629.
Rákóczi ugyanahhoz 1709 februárius 15- ikén. U. o. II. 625.
Cserei, Hist. 369. De már a 371-ik lapon maga mondja, hogy a labancz magyarok sokszor szégyelték magukat, mikor 50–60 hitvány brassai paraszt szász és rossz oláh 8–900 kuruczot hajtott maga előtt, «Szégyenlettük magunkat, kivált a brassai szászoktól, hogy olyan rossz emberek».
Rákóczi Bercsényihez 1710 márczius 18-ikán. Arch. R. III. 73.
Az érem leírása Tört. Tár, 1893. 720.
Cserei Mihály névaláírása.*
Cserei Mihály névaláírása 1705. jan. 25-ikén kelt eredeti leveléről. Marosvásárhelyi Teleki-levéltárban. Olv. Cserei Mihály.
