II.
II.
Országgyűlés. Garai László a nádori méltóságtól megfosztatik. Szilágyi Mihály elégületlensége, összeesküvése, kibékülése, lemondása a kormányzói tisztről, újabb fondorlatai és elfogatása.
Magyar- és Csehország uralkodóinak benső viszonyát a pápa élénk örömmel üdvözölte. Ugyanis III. Calixtus azt várta tőlök, hogy egyesült erővel mielőbb a törökök ellen támadólag lépjenek föl. Ez irányban leveleivel és követei útján, szüntelenűl buzdította Mátyást, kinek, mindjárt megválasztatása után, a szentelt kardot megküldeni szándékozott; és ezt csak azért halasztotta el későbbre, mert illendőnek látszott az új király hódoló követségét bevárnia.* Mátyás trónrajutása első pillanatától át volt hatva a rá várakozó kötelességek tudatától. Ékesszólóan hideté ezt Rómába írt leveleiben, melyekből – mint válaszában a pápa megjegyzi – «úgy szólván égi láng heve» sugározott ki, és melyeknél – úgymond – «kedvesebbeket és kellemesebbeket, mióta a pápai széken űl, még nem olvasott». Mert azon elhatározásának kifejezését tartalmazzák; hogy atyjának nyomdokaiba fog lépni, és a kereszténység ügyének szentelve életét, fogja leróni «háláját Istennek az ő kegyelmességéért, melyet a legvégső szorongattatásból a trón magaslatára történt fölemelésével kitüntetett!»*
A pápának majus 13- és 16-án Mátyáshoz, anyjához, nagybátyjához, a prímáshoz és a váradi püspökhöz írt levelei. Részben a vatikáni levéltárban, részben THEINER-nél II. 315–6. (Itt hibásan majus 26-ról keltezve.)
Sajnos, Mátyás levelét nem bírjuk. Tartalmát a pápa majus 16-iki válaszában resumálja. De megvan april 14-én a császárhoz intézett levele, melyben lelkes szavakkal ígéri, hogy atyjának példáját követni fogja. Diplom. Eml. I. 14. Frangepán István gróf előtt, ki ez időtájt Budán tisztelgett nála, szintén igen önérzetesen és harczias szellemben nyilatkozott. (A milánói követnek 1458 julius 25-én Német-Ujhelyről írt jelentése Milánóban.
És csakugyan, a mint tavasz nyíltával tudósításokat kapott török hadak betöréséről Szerbország terűletére, a szent-szék legátusa előtt kijelentette, hogy személyesen fog táborba szállani és nagy erélylyel intézte a hadi készületeket.*
Thomasi május 17-ki jelentése.
Hogy ezen czélra az ország rendeit megfelelő közreműködésre késztethesse, országgyűlést hirdetett ki, melyet julius első felében Pesten tartott meg.*
Thomasi ápril 12-, 24- és julius 8-ki jelentései. Ekkorig a majus 13-án Bártfa városához intézett meghívó íratból (KOVACHICH. Vestigia. 97) azt a téves következtetést vonták le, hogy az országgyűlés május végén tartatott meg. A törvénykönyv ki van ugyan adva, de sem bevezetésében, sem a zársorokban nincs megtartásának időpontja jelezve.
Itt mindazáltal nem sikerűlt a januáriusi végzések megváltoztatását kieszközölnie. A nemesség ragaszkodott azon felfogásához, hogy az ország védelme első sorban a királynak és azután a főrendeknek kötelességét képezi; minélfogva a királyt most is csak végső szükség esetén hatalmazta föl közfelkelés hirdetésére. És ezen fölhatalmazást is úgy szólván egészen megfosztotta értékétől; megállapítván, hogy a nemesség csak az ország határáig köteles kivonúlni, és a mennyiben tizennégy nap alatt az ellenség közeledéséről biztos híre nem érkezik, szabadságában áll hazatérni.
Adó megszavazására sem volt rábírható a nemesség, bár minden óhajtását készséggel teljesítette a király.*
Ezen országgyűlés törvénykönyve hatvan czikkből áll, melyek túlnyomó részben az igazságszolgáltatás ügyeire vonatkoznak. – KOVACHICH. Vestigia. 298–330
Ezen országgyűlés tartama alatt Mátyás véget vetett azon visszás helyzetnek, melyet Garai László nádor azzal teremtett, hogy makacsúl távol tartván magát a királytól, az ország kormányzásának és törvénykezésének ügyeiben magas állása kötelességeit teljesíteni vonakodott.*
Frangepán Istvánnak 1458 junius 22-én Vegliából a velenczei dogehoz írt tudósítása. (A milanói állami levéltárban.) Garai Lászlótól egyetlen nádori kiadványt sem bírunk, Mátyás trónralépte óta.
A király négy hónapnál tovább tűrte ezt. De most már véget kellett vetnie, a korona tekintélyére és az ország érdekeire nézve egyaránt hátrányos állapotnak.
39. ORSZÁG MIHÁLY NÁDOR ELSŐ RENDELETE. 1458.
Garai László a nádori méltóságtól megfosztatott, és helyére Gúthi Országh Mihály főudvarmester, egykor Hunyadi Jánosnak, most Mátyásnak egyik legbizalmasabb híve emeltetett.*
Ekkorig a történetírás azon véleményben volt, hogy Garai csak az év végén fosztatott meg a nádori méltóságtól. De már 1458 julius 27-én kelt okíratban nádornak czímeztetik Országh Mihályt. (Országos levéltár.) Ennek Hunyadi Jánoshoz és Mátyáshoz való viszonyát megvilágítják, az utóbbinak 1458 február 28-, majus 26- és junius 21-én kelt oklevelei. (Országos levéltár.) Arra nézve, vajjon az országyűlésen választatott-e vagy a király által neveztetett ki; biztos adataink nincsenek. Az utóbbira utalnak egy későbbi oklevélnek következő szavai: «honore Palatinatus ab eodem Ladislao de Gara per regiam clementiam ablato et Michaeli Orszag in eundem honorem sublimato". (Czech kézíratai között.)
Mindazáltal az uralkodói kötelességérzet és erély ezen nyilatkozata komoly bonyodalmakat támasztott.
Garai László büszkeségén a legmélyebb sebet ejtette az ő letétele. Ellenséges indulata azon uralkodó iránt, ki a korona elnyerésére vonatkozó terveit meghiusította, leányának kezét visszautasította, s most gyalázattal tetézte: a legvégső fokot érte el. Türelmetlenűl vágyott bosszút állani mindezen sérelmekért.
Csatlakozott hozzá Ujlaki Miklós, erdélyi vajda és slavóniai bán, ki szintén sértve érezte magát az által, hogy ő, a zászlós-méltóságok rangfokozatában a második, az elsőnek betöltésénél mellőztetett; más tekintetben is a király kegyeltjei által háttérbe szoríttatott.
És a Hunyadi-ház régi ellenségei most annak egyik legerősebb oszlopára: Szilágyi Mihályra támaszkodhattak.
A kormányzó, a mióta a czélzatot, a miért őt az udvartól távoltartani iparkodtak, fölismerte, elégületlen lett. Megalázva érezte magát az által, hogy a kormányzói tisztnek csak czímét hagyták meg neki; hatalmát teljesen elvették tőle.
)
1. Elizabet serenissimi principis domini Mathie dei gratia Hungarie, Dalmacie,
2. Croacie etc. regis || genitrix: Memorie commendamus, quod licet Johannes Zay de
3. Chemer et Michael Mood civis Budensis || teloniatores in civitatibus Budensi
4. et Pestiensis exigi solitum nobis et dicto domino regi || contra religiosas sorores
5. sanctimoniales de Insula Leporum et earum familiares ad modum querele || exponebant in hunc modum, ut tributum predictum Budense et Pestiense de voluntate
6. et permissione || instigationeque prefatarum sororum sanctimonialium ac
7. earum familiarium in nundinis festi penthecostes || videlicet anni millesimi quadringentesimi
8. quinqagesimi octavi a manibus eorum scilicet teloniatorum || fuisset occupatum, verum per homines nostros ipsum thelonium fuit occupatum, tamen
9. non ex voluntate || et consensu dictarum sororum sanctimonialium nec earum
10. familiarum, sed pro alia speciali et rationabili || causa, que ex veridica significatione
11. nobilium et proborum hominum nostris intonuit auribus || ipsum telonium
12. omnibus ad ipsas spectantes et familiares in hoc tanquam innocentes contra
13. quoslibet molestatores || et signanter contra prefatos Johannem et Michaelem
14. theloniatores protegere et defensare volumus, igitus || vos prelatos et barones ac
15. judices ordinarios ecclesiasticos vel seculares presentibus rogamus || vobisque auctoritate domini regis firmiter committimus et mandamus, quatenus ipsas sorores
16. sanctimoniales || aut earum familiares ratione occupationis dicti thelonii ad instantiam
17. dictorum Johannis et Michaelis || teheloniatorum, judicio vestro astare et
18. quovismodo perturbare ac molestare minime persumatis || nec sitis ausi, nos
19. enim ipsas sorores et earum familiares facto in hoc tanquam innocentes || contra omnes molestare volentes et signanter contra ipsos Johannem et Michaelem theloniatores
20. defendere || volumus ac manutenere. Aliud non facturi, presentibus permilia militum anno domini supradicto.
Nagyravágyása és hiúsága azon tervben keresett kárpótlást, hogy Szerbország fejedelmi méltóságát szerezi meg magának. Erre kedvező alkalmat nyújtott azon körűlmény, hogy Brankovics György fiának, Lázárnak, alig egy esztendei uralkodás után, 1458 elején bekövetkzett halálával, két megvakított testvére között villongások támadtak. Az egyiket Istvánt és Lázár özvegyét is Szilágyi rábírta, hogy igényeikről javára mondjanak le; ő viszont a Hunyadi-ház uradalmainak nagy részét ajánlotta föl nekik. De az özvegy Hunyadi Jánosné óvása meghiusította a tervet; mely egyébiránt a kivihetőség föltételeit különben is nélkülözte. Mert bizonyára a szerbek soha sem feldhették el azt, hogy néhány év előtt az általok bálványozott agg Brankovics György fejedelemnek, mikor fogságba kerűlt, jobb kezét, három újját levágatva, megcsonkíttatta.*
A szerb fejedelmi családdal folytatott tágyalásokról Thomasi 1458 april 1-, 12-, 24-, majus 13-, junius 16-, julius 8-iki jelentései érdekes részleteket tartalmaznak; de azokból tiszta képet nehéz alkotni. A tárgyalások utolsó satadiumáról Hunyadi Erzsébetnek 1458 junius 23-án kelt óvása tudósít. (A müncheni állami levéltárban.) Brankovics Györy elfogatásáról és megcsonkításáról említést tesz V. Lászlónak 1457 martius 21-ki oklevele. TELEKI X. 548. Thomasi 1457 február 2-án pedig azt írja, hogy Szilágyi Mihály 60,000 arany váltságdíjat csikart ki György fejedelemtől.
És épen akkor, a mikor szép reményei füstbe mentek, értesűl arról, hogy Pesten országgyűlést tartottak nélküle, az ország legfontosabb állásának betöltésénél sem látták szükségesnek meghallgatni tanácsát!
Mélyen el volt keseredve. És a zord katona nem értett a titkos ármányok mesterségéhez. A mit gondolt, azt ki is mondotta. Fenyegető nyilatkozatokat hallatott, melyek megtalálták az útat a király füléhez.
Mátyás, hogy kikerűlje a botrányt és elhárítsa a veszélyt, követeket küldött nagybátyjához. De késő volt. Az visszautasította ajánlatait.*
Sajnos, a viszály első stadiumáról nincsenek biztos adataink. Épen azon időben szakadnak meg a velenczei követjelentések. A julius 8-kiban még nincs róla szó. Az augustus 1-én kelt jelentés már a kitört viszály következtében Szilágyi megengesztelésére küldött követségről szól. Épen ezen jelentés azt is eljárulja, hogy Szilágyi azon sérelmekért, melyeket ő szenvedett, Vitéz Jánost tette felelőssé. (Thomasinak ezen és több más jelentése kiadatlanok. A milánói állami levéltárban.)
Ezalatt ugyanis Garainak és Ujlakinak sikerűlt körűlhálózniok az indulatai által elragadtatott kormányzót, ki higgadt óráiban sem bírta az éleslátás tulajdonságát. Talán azzal kecsegtették, hogy néki szánják a koronát, melyet úgy is csak az ő nagylelkűsége juttatott háladatlan unokaöccsének.
Szilágyi Mihály elhagyta Belgrádot, és a Garaiak tolnamegyei várába, Simontornyára, sietett. Itt julius 26-ikán Garai Lászlóval és Ujlaki Miklóssal «fölbonthatatlan örök frigyre» lépett. Esküvel erősített fogadást tettek mindhárman, hogy mindennemű veszélyek között, bárki részéről és bármi módon fenyegetnék őket, összes erjökkel támogatni fogják egymást, és mindenki ellen, a ki személyöket és becsületöket, javaikat és híveiket megtámadná, legyen az idegen vagy hazafi, és álljon az bármilyen magas méltóságban, síkra fognak szállani".*
TELEKI X. 593.
29. SIMONTORNYA.
Ez leplezetlen hadüzenet volt a király ellen.* És ezt nem tartották szükségesnek titkolni. Sőt úgyszólván tüntetőleg köztudomásra hozták. A szövetség megkötésének híre negyednapra az udvarhoz jutott.*
Thomasi 1458 augustus 1-én kelt jelentése, és egy augustus 15-én Boroszló városához intézett tudósítás. PALACKY-nál. Fontes. XX. 159.
Thomasi augustus 1-én már jelentést tesz róla Velenczébe.
Mátyás béketűrése kemény próbát állott ki. De még nem volt kimerítve. Most magát Vitéz Jánost küldötte Szilágyi Mihályhoz, hogy őt merényletének természetéről és következményeiről felvilágosítsa; egyszersmind azért is, hogy mivel épen a váradi püspöknek a királyra gyakorolt befolyása volt szálka a kormányzó szemeiben, őt megkérlelje és kiengesztelje.*
Thomasinak imént idézett (augustus 1-jén kelt) jelentése.
A főpap ügyessége nem vallott kudarczot. Szerencsésen oldotta meg nehéz föladatát. Szilágyitól azon üzenetet hozta, hogy személyesen akar találkozni királyi öccsével.
Mátyás kész volt rá. Anyja és nagyszámú főrendek kíséretében ment nagybátyja elé, kivel nyolcz mérföldnyire a fővárostól, augustus 8-án találkozott.*
Thomasinak augustus 13-ki jelentése.
Több napot töltöttek együtt tanácskozásban, melynek eredménye: a kibékülés létrejötte volt. Szilágyi meghozta az áldozatot, melynek elháríthatatlan volta felől nem lehetett kétsége; lemondott a kormányzói tisztről. A király megújította kinevezését beszterczei örökös gróffá, és a Hunyadi-ház uradalmainak nagy részét átengedte neki. Mire a legjobb hangulatban együtt vonúltak Budavárába, és közös erőfeszítéssel tették meg készületeiket a törökök ellen intézendő hadjáratra.*
Thomasinak augustus 23-ki jelentése.
Augustus 24-én, éjszaka, hírnök érkezett az udvarhoz Nándorfehérvárról, fontos tudósításokkal. A királynak, kit álmából fölriasztottak, jelenté, hogy a törökök a szerbországi végvárak egyik legfontosabbikát, Galambóczot, hatalmokba ejtették.
Mátyás rögtön tanácsülést hívott össze. Az egybegyűlt urak előtt kinyilatkoztatta, hogy személyesen indúl a véghelyekre. Közfelkelést hirdetett, és a pápai követet felkérte, hogy az általa összegyűjtött keresztes hadat küldje utána.
Már a következő nap hajnali óráiban útra kelt. Nagybátyja kísérte. Carvajal bíbornok és a magyar urak néhány nap múlva követték.*
Thomasi augustus 27-ki jelentése.
Távolléte alatt, anyja intézte Budavárában az ügyeket. Nagy buzgóssággal siettette a hadi készületeket. Lovakat, élelmi szereket, borokat* vásárolt és küldött a táborba.
A velenczei követ ezt elbeszélvén, megjegyzi. «Ez a nemzet bor nélkül nem bír harczolni».
Az ő erőfeszítése és a király példája nagy hatást gyakorolt. Tömegesen gyülekeztek a harczosok, az őket szállító hajók sűrűn lepték el a Dunát.
«Ezen országban – jelenti a velenczei követ – emberemlékezet óta nem uralkodott ilyen harcias hangulat, és nem létesűlt ilyen jelentékeny sereg, melyet részint a szeretet, részint a félelem érzése hoz össze.»
Mátyás Szegeden állapodott meg egy ideig, és september 9-én, a bíbornok-legatus kíséretében, Pétervárad felé indúlt. Szilágyit előre bocsátotta, azon meghagyással, hogy Szendrővel szemben, foglaljon állást.
A magyar sereg közeledésének hírére, a törökök Szerbország belsejébe készűltek visszavonúlni, de utánok küldetett egy magyar hadosztály, mely ütközetre kényszerítette és megverte őket.
A király, ki Szent-Demeternél tábort ütött, majd Nándorfehérvárra ment, nagy hadi terveket forralt. És hogy keresztűlvitelökre az eszközöket megszerezze, merész lépésre határozta el magát. Az egész országra adót vetett ki, azon reményben, hogy vállalatának sikere mentségűl és igazolásúl fog szolgálni.*
Thomasi september 13-, october 1- és 9-én Budáról és Ulissinek november 22-én Németújhelyről kelt jelentései. (A milánói levéltárban és a párisi könyvtárban) Az országos levéltárban september 5- és 7-én Szegeden, 11-én Zentán és 27-ikén Futakon kelt királyi oklevelek találtatnak.
De ellenségei most, hogy a nyílt törvénysértés vádját emelhették, újból fölbátorodtak. Garai és Ujlaki másodízben eltántorították Szilágyit. Mivel pedig jól tudták, hogy külső támogatás nélkül immár nem dönthetik meg Mátyás trónját, azon fáradoztak, hogy Frigyes császárt vagy Podjebrád Györgyöt nyerjék meg terveiknek.
Mátyás, a mint a hazaárulás és felségsértés ezen tényéről tudomást nyert, el volt határozva arra, hogy a legerélyesebben lép föl.
Nem tarthatta őt vissza azon kőrűlmény, hogy jótevője, anyjának testvére az, kit büntetnie kell. Uralkodói kötelessége, trónja szilárdulásának és a haza békességének érdeke parancsolón követelte, hogy a kegyelet sugallatait elnémítsa.
October 8-án Nándorfehérvárt Szilágyi Mihályt elfogatta.* És azzal fenyegette, hogy a törvény teljes szigorát alkalmazva, fejét véteti.
Thomasi jelentése, melyben ezen eseményről szól, nem maradt ránk. – II. Pius pápa közel egykorú följegyzéseiben (Commentarii. XII. 327.) és az 1462-ki nuntiusi jelentés az elfogatás okáúl azt emeli ki, hogy Szilágyi a király ellenségeivel szövetkezett. – BONFIN azt írja, hogy az elfogatás okát nem lehet tudni. (Azon részlete, hogy az elfogatás Szegeden történt, téves. Elbeszélése a lánczokról, kocsikról stb. mese.) TELEKI azon föltevése, hogy Szilágyi az erdélyi szászokon elkövetett kegyetlenségeivel vonta magára Mátyás haragját, egészen alaptalan. Azon kegyetlenségeket Szilágyi egy esztendő előtt követte el!
Nem hihető, hogy komoly elhatározása lett volna nagy bátyját vérpadon végeztetni ki. De óhajtása volt: megrendíteni ellenségeit, bizalmat kelteni barátaiban, meggyőzni mindenkit arról, hogy az ország hajójának kormányát erős kéz tartja, mely vész és vihar közepett nem lankad.
Ezért egy ideig kérlelhetetlennek mutatta magát. De a mint a pápai legátus közbevetette magát, szívesen ragadta meg az alkalmat, hogy azon ürügy alatt, mintha csak a szent-szék szava előtt hajolnék meg, saját szíve szózatára hallgasson.*
Azon felfogás, hogy Carvajal közbenjárása mentette meg Szilágyi életét, fönntartotta magát, és kifejezést talál az 1462-ik évi nuntiusi jelentésben.
BELGRÁD VÁRA A SZÁVA-PARTRÓL.
Titelbach L. eredeti rajza után
Szilágyi életének megkegyelmezett. Világos várába küldötte őt, hogy ott őrízet alatt tartassék.
És czélját így is elérte. Azon nehány sorból álló levél, melyben az ország rendeit értesíté, hogy nagybátyját «bizonyos észszerű okok miatt» elfogatta:* mély benyomást tett mindenfelé.
Az 1459 october 8-án Belgrádban kelt királyi írat
A tömegek ítéletöket uralkodóik értéke felől nem az elvek mértékével gondosan mérlegelt tények hosszú sorozatából vonják le. Rendszerint azon benyomástól kölcsönzik, melyet egy-egy feltünő cselekedet a phantásiára gyakorol.
Ilyen volt Mátyás eljárása, a mikor a rokonság és hála kötelékeit kímélet nélkül széttépve, azt ki anyja után legközelebb állott hozzá, az ő büntető karja csak úgy elérte, mint ha idegen vagy régi ellenség lett volna.
A megelégedés érzetéhez, melylyel az alsóbbrendűeket eltölti azon tapasztalás, hogy a hatalmasokat is utoléri a nemesis, csatlakozott azon megnyugtató gondolat, hogy az uralkodó nyers keze képes és kész lesz a gyengébbeket megoltalmazni az erősebbek túlkapásai ellen.
Mátyás magával hozta a trónra a népszerűség kedvezéseit. Most az erős és igazságos uralkodó dicsfényével övedzte magát. Kiküzdötte a tekintély súlyát.
A népszerűséggel frigyesűlt tekintély kiváltsága az: hogy fel tudja ébreszteni az áldozatkészség szellemét.
Ez most is bebizonyúlt.
Mátyás néhány héttel Szilágyi elfogatása után országgyűlést hirdetett, azon szándékkal, hogy egyéb fontos kérdések megoldása mellett, a honvédelem ügyében alkotott korábbi törvények módosítását eszközölje ki, és így megszerezze magának a hatalmat, melyre trónja és országa megoltalmazása végett, szüksége vala.
És a december első felében Szegeden egybegyűlt rendek megadták mindazt, a mit a két utolsó országgyűlésen megtagadtak tőle.
Vármegyei bandériumok szervezését határozták el oly módon, hogy azokban a jobbágytalan nemesek egy, a birtokosok minden húsz jobbágyuk után egy-egy fegyverest kötelesek állítani; ezeket a király évenkint egyszer, három hónap tartamára, fegyver alá hívhatja és az ország határain túl is vezetheti; fönnmaradván ezenfölül joga, végső szükség esetén fölkelésre szólítani az összes rendeket fejenként, kik azután addig kötelesek a király mellett szolgálni, míg a szükség tart.*
Az országgyűlés végzései KOVACHICH-nál. Vestigia. 335-4.
Az ország hadereje ily módon a királynak szabad rendelkezésére bocsáttatott.
És ezen vívmány mellett, Mátyás még egy másnemű diadalnak is örvendhetett.
Bosnyákország vitéz királya, Osztója Tamás, a mint Mátyás első kormánytetteinek hírét vette, követet küldött hozzá és felajánlotta közreműködését a törökök ellen tervezett hadjáratban. Majd késznek nyilatkozott személyesen megjelenni az udvarnál.
Egy esztendő előtt a pápa legátusa bosnyák terűleten kényszerűlt őt fölkeresni, hogy vele tárgyalhasson; most ő maga jött Szegedre. És itt elismerte a magyar korona fönhatóságát nemcsak Bosnyákországra, hanem Szerbországra is. Azon kérelmet terjesztette elő, hogy fiára, István herczegre, ki Lázár fejedelem leányát bírta nőűl, ruháztassék a szerb fejedelmi méltóság.
Mátyás meghallgatta óhajtását. Egyidőben fogadta Bosnyákország királyának hűbéri hódolatát, és gyakorolta Szerbország fölött a hűbérúri jogot, a mely két tartománynak a magyar koronához tartozása ily módon, hosszú idő múltával, ismét ünnepélyes módon kifejezést talált.*
A bosnyák király szegedi tárgyalásaira és Mátyáshoz való viszonyára világot vetnek az ő saját levelei, melyeket 1459 február 10-én Vitéz Jánoshoz és május 1-én a milanói fejedelemhez ír. Mátyást «dominus noster gratiosissimus"-nak mondja, kijelenti, hogy parancsainak engedelmeskedni fog; világosan írja, hogy fiát Mátyás szerb fejedelemmé nevezte ki. (PALACKY Fontes. XX. 171. Diplom. Emlékek. I. 49.)
