5. 1655 FEBRUÁR. II. RÁKÓCZY GYÖRGYHÖZ.
5.
1655 FEBRUÁR. II. RÁKÓCZY GYÖRGYHÖZ.
1655 FEBRUÁR. II. RÁKÓCZY GYÖRGYHÖZ.
…..Nagodnak most semmit új hirűl nem irhatok, mivelhogy nincsenek is semmi derekas ujságok az országban. Az pápa halála tudom hogy fog változásokat csinálni az köröszténségben, franczuz vagy spanyor párt leszen, az szerént segíteni fogja s alattomban azokat, kihöz inclinatiója leszen, történhetik, hogy az mi földünkre is jünnek abbúl való effectusok, de nem jühetnek ugyan nagy vehementiával. Az egész Europának szeme mostan austriai háznak debilitását nézi; spanyor király fiú magzat nelkül vagyon, ha Leopold herczegnek adatik is az infanta, kevés reménségű olyan nagy kivánsághoz, mert erőtlen és beteges. Ispruki herczegek ezenképpen vannak:
Császár beteges és erőtlen és minden ember prófétája halálát nemsokára, az öregbik fia penig igen ifjú és sok változásokhoz alája vettetett, míg megért emberkort ér, az kisebbik egiszségtelen és kevés reménységő. Az isten tartsa meg üket hazánk és köröszténség javára, de ha valahogy az állapot változnék, gondolja meg Ngod, minemű állapotok lennének.
Ha szóval Nagodnak az én sensusimat megmondhatnám, bizony szerencsésnek tarthatnám magamat, de levélre nem merem és semmi characterre nem bizhatom, istentűl, üdőtűl és jó szerencsétül kell várnom.
Az magyar állapotok ugyancsak is eodem statu vannak. Forgács uram körűl valami ujságok vannak, érdemlik nem-e azt a persecutiót, én meg nem ítílhetem, azt tartom, többet az gyülölség, hogysem az igazságnak szereteti árt neki az jó úrnak; hodie tibi, cras mihi. Az magyarok heában nitják föl az szemeket, ha nem lesz kiben bizniok. Erdéli fejedelem ha nem ad melegséget és bátorságot az jó magyaroknak, mit használ az vigyázás. Erdélyi fejedelem securus legyen abban, hogy Zrini Miklós minden dolgaiban secundálni fogja és igazán szolgálni. Az Nagod újabb kegyelmességét, kivel declarálja hozzám magát, teljes életem rendiben bizony megszolgálom, s ahoz is támaszkodom.
Az mi gyülésünk elhaladott úgy hallom valamennyire; ha tovább haladna is, én nem bánnám, mert sokra tanít az üdő, az hova eszünk mostan nem ér.
Érsek, Puchám főznek valamit, meglássuk, quid parturiunt, én hozzám mindkettő nagy exhibitiókkal vannak, én is szintén úgy hozzájok, nem hiszem, hogy űk hinnének nekem, de bizony én sem ű nekik.
Cancellarius elhigyje Nagod hogy álnok, elhitette mindnyájunkkal, hogy erdélyi fejedelemmel ű bir, és arra veszi az mire akarja és ez az fundamentuma az locumtenentiának; Ngod felől mindazonáltal becsűlettel szól és dücsőséggel, talán a mellett akarná elkeletni más áruját is. Én Nagos uram nem régen Bécsben voltam, úgy tetszik, hogy nagyobb respectussal voltak hozzám mast az német urak, hogysem azelőtt; bizony azt is Nagod kegyelmességének köszönhetem, mert Nagod gratiái, kivel egyszer-másszor is látogatott, tettek ű nálok is considerabiliorem istennek legyen hála és Nagodnak; mindazonáltal Nagos Uram semmi bizonyos reménségem még nincsen, hogy ű fölsége candidatusok köziben méltóztatik-e tenni; de bizom istenben és az Nagod fejedelmi assistentiajában; bizony háládatlan szolgája Nagodnak soha nem leszek; s e mellett referálom magamat előbbeni irásimra.
(Zrínyi saját kezétől; a dőlt betűvel szedettek titkos írással. Eredetije az országos levéltárban. – Történelmi Tár, 1890. évf. 206. l.)
