VIII.
VIII.
Az 1839/40. évi országgyűlés számos tanujelét adta annak, hogy Bezerédj István nemes szívét és felvilágosodott gondolkozását mennyire becsüli, s míg Tolnamegyében politikai ellenségei tövissel övezték homlokát babér helyett, addig az országgyűlésen barátai s ellenségei egyaránt kitüntető tisztelettel vették körül. Ilyen megtiszteltetés volt számára többek között az, hogy az 1840 április 25-iki kerületi ülésben, a mikor Tolnavármegye már megvonta tőle a követi megbizatást, beválasztották a büntetőtörvény előkészítésével megbizott országos választmányba. A választmány összes tagjai országgyűlési követek voltak, egyedül Bezerédj állott az országgyűlésen kívül. Meg is támadta a határozatot Emődy nyitrai követ, de Bezerédj érdekében Deák Ferencz emelt szót s Bezerédj az országos választmány tagja maradt.* Nagy kitüntetés volt ez Bezerédj számára, de az ügynek is javára vált, mert Bezerédj nemes szívének ez a megbizatás kitünően megfelelt.
Stuller: Országgyűlési tudósítások. 87. sz.
Országgyűlési pályája végeztével tehát nem vonulhatott vissza a közéleti szerepléstől, az országgyűlés megtisztelő bizalma újból munkába szólította, hogy tehetségeit és erényeit az ország és honfitársai javára értékesítse. Az 1839/40. évi országgyűlés után beadott követi végjelentésében hangoztatja a büntetőtörvény fontosságát, s felszólítja a vármegyét, hogy «addig is e részben oly buzgó lelkesedést mutató utasításai szellemben, jelesen a tömlöcztartás 211és dolgozóháza állapotjának tökéletesítése és foganatosítása által mind előmunkálatképen, mind a törvényhozásnak nyujtandó adatok által, melyekre biztosabban lehessen alapítani a körülményeinkhez szabandó intézeteket, hasson és előmozdítson ezen nemzeti jólétünk és egyedi biztosságunk egyik főtárgyában.»*
Tolna vármegye levéltára. 591/1.
Már 1841 november 28-án együtt voltak Pesten a választmány tagjai s márczius 19-ig folytatták a tanácskozásokat. Bezerédj e munkában nagy kedvvel vett részt, mert alkalma nyílott eszményei megvalósítására. Már az 1832/36. évi országgyűlés igazságügyi tárgyalásai alatt is kitűnt alapos szakismereteivel és nemes emberszeretetével s ámbár utóbb sajnálta, hogy annyi időt és munkát fecséreltek el eredménytelenűl,* mégis tisztában volt azzal, hogy e tárgyalások jó hatást gyakoroltak az eszmék érlelésére. Az 1839/40. évi országgyűlés folyamán kidolgozott és életbe léptetett kereskedelmi és váltótörvények megalkotásában is jelentős szerepet vitt Bezerédj, mert a választmányi tárgyalásokat ő vezette s e téren kifejtett munkássága indíthatta az országgyűlést arra, hogy a büntetőjogi reformmunkálat megalkotására hivatott országos bizottmányba is kiküldje. A kereskedelmi és váltótörvény megalkotása volt az első lépés középkori igazságszolgáltatási rendszerünk átalakítására s a büntetőjogi munkálat folytatást képezte a megkezdett reformnak.* Bezerédj mindkettőben résztvett s a mit szerepléséből ismerünk, az felvilágosodott szellemre és nagy szívjóságra vall.
1835 deczember 3-án Sztankovánszkyhoz intézett levelében: «Csak azon időnk fele volna dispositiónkra, melyet a juridicum rendszeres pertractátiójában oly hiába hagytak bennünket tölteni.»
Fayer: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye I. k. 30. l.
1841 deczember 1-én kezdette meg az országos választmány munkásságát az országbíró elnöklete alatt s Bezerédj már az első ülésen kifejezésre juttatta szabadelvű szellemét. Azt indítványozta, hogy a választmány tárgyalásai nyilvánosak legyenek s Pestmegye alispánja azonnal fel is ajánlotta az ülések céljaira 212a megyeház üléstermét.* Az indítványt megokolttá tette, hogy a kereskedelmi és váltótörvényt előkészítő bizottság is nyilvánosan tárgyalt. Az országos választmány konzervativ része azonban ellenezte a nyilvánosságot, a mely el is bukott s Bezerédj indítványa csupán különvélemény alakjában maradt fenn.
Fayer id. m. IV. k. 190. l.
A részletes tárgyalásokat megelőző elvi kérdések megvitatásában is részt vett Bezerédj. A börtönrendszer kérdésében az 1841 deczember 11-iki ülésen a magánrendszer mellett nyilatkozott. Nyilatkozatát a tolnai gyakorlattal indokolta, a hol a hallgatórendszer divott, de nem vált be, mert e rendszert nehéz volt fenntartani.* Ismételten felszólal ez ügyben az 1841 deczember 13-iki ülésen, a mely alkalommal a magánrendszer ellen felhangzott kifogásokat czáfolja. A hallgatórendszer ellen szól szerinte, hogy a szükséges classifikátió végre is individuális elkülönzésre vezetne. Költség szempontjából alig van a két rendszer között különbség s ha drágább volna is a magánrendszer, eredményei megérik a költséget. Szükségesnek tartja azonban, hogy a magánrendszer elfogadása esetén enyhébb bánásmód biztosíttassék a rabokkal szemben, mert úgy a kifogásul felhozott megtébolyodási esetek alig fordulhatnak elő.* A bizottság 44 szavazattal Eötvös egy szavazata ellen a pennsylvaniai, tehát a magán börtönrendszer mellett döntött, kimondotta azonban, hogy a rendszer szigorusága a lehetőség szerint enyhítendő.
Fayer id. m. IV. k. 204. l.
Fayer id. m. IV. k. 208. l.
Bezerédj felfogása tehát diadalra jutott a börtönrendszer kérdésében s felfogásában az országos bizottság Eötvös kivételével osztozott. Az irodalomban Eötvös volt a hallgatórendszernek az első szószólója,* s felfogása mellett akkor is kitartott, mikor az országos bizottság már ellene nyilatkozott.* A magánrendszer irodalmi védelmezője Szemere Bertalan* volt, Bezerédj 213azonban nem képviselte mereven ezt az álláspontot, hanem inkább a Balla Károly* felfogásához állott közel, a ki a börtön rendszerben a genfi mintát kívánta meghonosítani. Erre vall az 1841 deczember 14-iki ülésen tett azon indíványa, hogy a kerületi börtönök javítóintézetekkel köttessenek össze. Indítványa 214kapcsán azon eszmét is felvetette, hogy jó lenne «valamely camerale praediumokon, pusztákon kényszerítve dolgoztató coloniákat alakítani deportatio helyett», indítványa azonban nem keltett visszhangot.
Vélemény a fogházjavítás ügyében. Pest, 1838.
V. ö. Eötvös József és Lukács Móric «Fogházjavítás» cz. munkáját. Pest, 1842.
Terve egy építendő javítófogháznak a magánrendszer elvei szerint. Kassa, 1838.
Vélemény a büntetőmód javítása iránt. Pest, 1841.
34. EÖTVÖS JÓZSEF.
Az 1841 deczember 15-iki ülésen az esküdtszékek mellett szólalt fel s Andrássy azon ellenvetésével szemben, hogy a kevésbbé művelt esküdteket megtévesztheti az ékesszólás vagy az ügyvédek mesterfogása, azt hangoztatja, hogy az esküdtszék is meg tudja ítélni a bizonyítékok értékét. Az esküdtszéki intézmény biztosítja szerinte a haladás lehetőségét, a bírói pedanteria ellenben lehetetlenné teszi a haladást. Az esküdtszék «az életből, az originálokból ítél, a bírói törvényszékek pedig csak a második, harmadik copiából ítélnek».* Az esküdtszékek felett kifejtett nagy vitában 1841 deczember 17-én újból felszólal s az esküdtszéki intézménynek a kulturára gyakorolt jó hatásait törekszik bizonyítani. Ceylon szigetére utal, a hol «az esküdtszék behozatala varázserővel szelidítette a nép karakterét s mozdította elő mívelődését». Ezzel szemben Hollandiában rossz a büntető eljárás s «igen óhajtja a nép az esküdtszékek visszaállítását».
Fayer id. m. 218. l.
Az esküdtszéki intézmény elakadt az országos választmányban s csupán különvélemény alakjában maradt fenn, a melyet a Deák szaván induló szabadelvű választmányi tagok adtak be,* s ezek sorában találjuk Bezerédjt is. A kisebbségi vélemény nem hangzott el hatástalanul, mert az 1844 augusztus 21-iki országos ülés elfogadta a kisebbség álláspontját, a konzervativ főrendek azonban, kik az országos választmány határozathozatalára is döntő befolyást gyakoroltak, megakadályozták az esküdtszéki intézmény behozatalát.* Az irodalomban Kossuth és Szalay voltak ez intézmény szószólói, Kossuth a Pesti Hirlapban, Szalay pedig külön röpiratban* s munkásságuknak nem kis 215része volt abban, hogy a vármegyék többsége elfogadta az esküdtszéki intézményt.
Deák 1841 deczember 15-iki levele Wesselényihez. Deák levelei 87. l.
Ballagi: Az 1839/40-ki országgyűlés visszhangja az irodalomban 93. l.
A büntető eljárásról, különös tekintettel az esküdtszékekre. 1841.
Az 1841. évi deczember 21-iki ülésen azon elvet vitatta Bezerédj, hogy az ítélet hozása alkalmával a bírák nyilvánosan mondják ki szavazataikat.* E véleményt Feuerbachtól kölcsönözhette, mert Deák, a ki a Bezerédj felfogása ellen szólott, úgy nyilatkozott, hogy «Feuerbachnak minden okoskodása sem győzte meg a nyilván szavazás jóságáról». Bezerédj felfogása nem talált visszhangra, az országos választmány más állásponton volt.
Fayer id. m. IV. k. 243. l.
Ugyanezen ülésen mondotta el Bezerédj híres beszédét a halálos büntetés eltörlése mellett, amelyben első sorban gróf Dessewffy ellentétes felfogását czáfolta. Bezerédj véleménye szerint «a halálos büntetés eltörlése szelidítené a nép erkölcseit, mert a népben megvan az utánzás vágya s ha a büntető hatalom altissimo nomine embert öl, nem irtózik a nép sem az emberöléstől». Különösen azon felfogást czáfolta Bezerédj, mintha a halálos büntetés alkalmas lenne az elrettentésre, mert «ezer esztendők óta nem rettentette el a halálos büntetés a népet a vétektől».* Az országos választmány többsége a halálos büntetés eltörlése mellett szavazott, a mi a Bezerédj diadala volt, mert szónoklatának hatását az országos küldöttség színe előtt is elismerte az országbíró, az 1843/44. évi országgyűlés előtt pedig Szentkirályi Mór méltányolta.* Bezerédj maga hallgatott érdemeiről s 1842 deczember 22-én sógorához intézett levelében* a diadalt az érveknek tulajdonította; pedig sehol sem volt oly könnyű a megindítás művészetével hatni, mint éppen e ponton s Bezerédj ebben mester volt.
Fayer id. m. IV. k. 245. l.
Csengery: Magyar szónokok és statusférfiak 53. l.
Budapesti Szemle 155. k. 244. l. (Bezerédj István tanulmánya Bezerédj Lászlóról.)
Ugyancsak ellene volt Bezerédj az örökös börtönnek is s azt javasolta, hogy a börtönbüntetés maximuma megállapíttassék. 216Inkább azt lett volna hajlandó elfogadni, hogy a «maximum utánra valami hatóság bizattassék meg annak kimondásával, hogy azt az embert a társaságnak visszaadni nem lehet». A választmány azonban nem fogadta el a Bezerédj humánus javaslatát s az örökös börtönbüntetést megtartotta.
Az elvi kérdések eldöntése után Deák javaslatára két alválasztmányt küldött ki az országos választmány 1842 január 3-án, melyek egyike gróf Teleki József elnöklete alatt a büntető törvénykönyv kidolgozására volt hivatva, a másik pedig báró Mednyánszky Alajos elnöklete alatt a börtönrendszer tervének elkészítésével bizatott meg. Bezerédj az első alválasztmányban foglalt helyet.
A büntetőrendszer tervének kidolgozásával megbízott alválasztmány az 1842 január 4-iki ülésen Deák indítványára ismét két alválasztmányra oszlott, melyek egyike gróf Teleki József elnöklete alatt a büntető eljárással, másika Tihanyi Ferencz temesmegyei főispán elnöklete alatt a büntetőtörvénykönyvvel foglalkozott. Bezerédj Deák Ferenczczel és Klauzál Gáborral egyetemben ez utóbbi alválasztmányba jutott.
A büntetőtörvénykönyv kidolgozásával megbízott alválasztmány lelke Deák Ferencz volt, kívüle Klauzál Gábor, Bezerédj István és Eötvös József vettek részt a munkában, a jegyzőkönyvet pedig Pulszky Ferencz vezette. A tanácskozások Deák Ferencz lakásán az Uri-utca Horváth-házban folytak, a hol naponként kétszer is összeültek, melyen elmerültek egy-egy tétel megvitatásába, soha sem lépték át azonban a barátságos eszmecserék határát.* E tanácskozásokról legközvetlenebbül Pulszky Ferencz számolt be, ki az előadói tisztet töltötte be a díszes társaságban. Az előadó minden egyes szakasznál részletesen ismertette a külföldi tételes intézkedéseket s a legmodernebb büntetőjogász, Mittermaier nézeteit. Az előadó után az alválasztmány tagjai egyenként előadták nézeteiket, megbeszélték 217a vitás részeket s egyenként terjesztették elő a megfogalmazott szövegtervezetet.* Rendesen Bezerédj készült el elsőnek a szövegtervezettel, a mi élénk eszejárását tanusítja; a szövegezés művészetében azonban nem lehetett nagy mester, mert Pulszky szerint ritkán fogadták el tervezetét.* A Deák szava döntötte el az alválasztmány vitáit s ennek megfelelően a büntetőtörvénykönyvi javaslatban «minden szó a Deáké». E tény 218Deák hatalmas jogászi készségét igazolja, a mely politikai pályáján mindenhol kifejezésre jutott. A szövegezés nyelvi nehézségeit azonban ő is őszintén bevallja 1842 február 7-én Wesselényihez intézett levelében, a hol ezeket írja: «bajunk van gyakran a nyelvvel is, mert némely eszméket pontos határozottsággal kifejezni felette nehéz.»*
1842 január 12-én írja Sztankovánszkynak: «Szabályul vevénk nem nyugodni, míg mindannyian a szerkezettel ki nem vagyunk elégedve.»
Pulszky: Életem és korom. I. k. 197. l.
Fayer id. m. I. k. 121. l.
Deák Ferencz levelei, 92. l.
35. GR. TELEKI JÓZSEF.
Ez a jogi műnyelv fejletlensége miatt egészen természetes volt s e nehézség megoldása is Deák érdeme.
Ezek a tanácskozások, melyeknek emlékét a budapesti esküdtszéki terem gyönyörű freskója őrzi, olyan szerephez juttatták Bezerédjt, mely lelkéhez a legközelebb állott, s ha a törvénykönyv szövege a Deáké, a szelleme bizonyára a Bezerédjé. Az emberi nyomoruságok megértésére csak ilyen jóságos szív volt alkalmas, a milyen a Bezerédj kebelében lakott, s ha a magyar büntető törvénykönyv tervezete messze földön csodálatot keltett, abban a Bezerédj nemes felfogásának jelentős szerepe volt. A tárgyhoz méltó komolysággal fogta fel hivatását s nem csupán az irodalom ismeretére helyezett súlyt,* hanem barátaival is megbeszélte aggályait.*
1841 deczember 12-én írja Sztankovánszkynak: «a literaturában sok új jelenik meg és sok érdekes.»
1842 január 12-én hosszan ír Sztankovánszkynak a pénzbüntetések kiszabásának módjáról; 1842 február 6-án pedig a nőcsábítók büntetéséről.
Az albizottmányi munkálatok közül először a börtönrendszerrel foglalkozott az országos választmány s Bezerédj itt is tud reformokat javasolni, a melyek nemes szívének sugallatából fakadtak. Az 1842 november 18-iki ülésen Bezerédj azt vitatja, hogy a rab állandóan érintkezhessék védőjével, a miben Deák Ferencz nem értett vele egyet s csupán Eötvös állott a pártjára. Ugyanezen ülésen azon kedvezményt kérte még Bezerédj a rabok számára, hogy a dohányzástól el ne tiltassanak, de kérése nem talált meghallgatást.
A büntető eljárás tárgyalása folyamán az 1842 deczember 14-iki ülésen a városi bíróság választása tárgyában Bezerédj a 219kettős választási rendszer mellett szólalt fel, a melyet báró Eötvös József indítványozott. A censushoz kötött választási rendszert nem ellenzi Bezerédj, de meg akarja szorítani a legtöbb adót fizetők által képviselt pénzaristokracziát, mely a közép és kisbirtokot elnyomja. A polgárság bizalmában több garancziát lát, mint az adófizetésben. Szükségesnek tartja, hogy a középszerű vagyonú polgárok is bejussanak a választók sorába. Nem talál okot arra, hogy a virilismus intézménye a külföldről átplántáltassék, a nemzet szellemével inkább megegyezik az a választási rendszer, mely az Árpádok kora óta dívik az országban. A javaslat elbukott s Deák indítványára különvéleményben jutott kifejezésre.
Ugyanezen ügyben az 1843 november 3-iki kerületi ülésen is felszólalt s a kinevezéssel szemben a választás mellett szállott síkra. A választás ugyan szavazat-vadászással jár szerinte, miközben a bíró könnyen eltántorodhatik «az igazság és törvényesség ösvényéről», de az örökös bíró is megvesztegethető s míg a választás orvosolhatja az általa okozott hibákat, az örökös bíróságnál «a hiba és visszaélés örökös». Az örökös tisztviselő nem az életet, hanem a hivatalt tekinti főczélnak, a választott tisztviselő ellenben sok jót cselekedhetik. Különösen pedig a többség bizalmát állítja oda olyannak, a mely e kérdés elbírálásánál döntő tényezőképen veendő, mert a választás által «a nép az igazságszolgáltatás részesévé avattatik s az iránt benne élénk érdek gerjesztetik». Ezzel szemben a kinevezett bíró reá nézve idegen, kitől «csak fél, ki a polgárok seregéből ki van szakasztva s egy felsőbb kasztkörbe emelve, ki nem az életből jött s nem oda lép vissza».
A tanuvallatást illetőleg 1843 január 4-én br. Eötvös azt indítványozta, hogy a vizsgálóbíró előtti vallomásokra ne eskettessenek meg a tanuk s indítványát Pulszky után Bezerédj is melegen pártolta. Deák azon javaslatát azonban már nem volt hajlandó elfogadni, hogy a vizsgálóbíró előtt eskü alatt tett vallomás a törvényszéki tárgyaláson büntetlenül megváltoztatható legyen.
220Az 1843 január 11-iki ülésen végül a bűnvizsgálat befejezésének határidőhöz való kötését sürgeti Bezerédj, «mert a gazdag vádlott, kit vagyonossága szabadságban hagyott, de lelkiismeretében vétkesnek érzi magát, minden tehetségét arra fogja fordítani, hogy a bűnvizsgálat vég nélkül hosszú időre húzassék».
1843 február 8-án kezdte tárgyalni az országos választmány a büntetőtörvénykönyvi javaslatot s Bezerédj e tárgyalások alatt is szorgalmasan teljesíti kötelességeit, ámbár a tárgyalások nagyobb vitákra már nem adtak alkalmat. Az 1843 február 15-iki ülésen keltett élénkebb vitát az 1827. évi IV. törvényczikk áthágására kiszabott büntetés, melyet az elnöklő országbíró kifogásolt s a szaván haladó többség el is vetett. Bezerédj lelkesedésel védte álláspontjukat s rámutatott az alválasztmány szándékának tisztaságára, melyre a támadás árnyékot vetett.
Az 1843 február 17-iki ülésen azt indítványozta, hogy az istenkáromlás is fenyíttessék, de javaslata nem talált visszhangra, maga Deák szólott ellene. A február 18-iki ülésen Deák azon javaslatát pártolta, hogy a rendőrség előtt a papok is tartozzanak megjelenni, a mely javaslat elbukott. 1843 márczius 14-én aztán befejezte az orsz. küldöttség munkálkodását, hogy az országgyűlésnek adja át szerepét.
Az 1843–44. évi országgyűlés napirendjére Klauzál Gábor hozta a büntetőtörvénykönyvi javaslatot, midőn az 1843 augusztus 16-iki kerületi ülésen azt indítványozta, hogy a megyei utasítások beérkezte előtt kezdjék meg a tárgyalásokat. Bezerédj ellenezte az indítványt azon szempontból, hogy a kerületi ülés már döntött ez ügyben s ok nélkül nem tartja helyesnek a végzés megváltoztatását. Ellenezte az indítványt azért is, mert a megyei utasításokat «a legszorítóbb kénytelenség eseteit kivéve elmellőzni nem lehet». Klauzál indítványát nagy többséggel elfogadták, Bezerédj azonban tovább is fenntartotta álláspontját s kijelentette, hogy ámbár Klauzálhoz baráti kötelékek fűzik, de «meggyőződését egyéni hajlamoktól függővé nem teheti s nem is teszi».
221Az 1843 augusztus 17-iki kerületi ülésen tehát megkezdték a büntetőtörvénykönyv tárgyalását s Bezerédj is részt vesz a tárgyalásokban. Különösen figyelemreméltó az 1843 augusztus 18-iki kerületi ülésben mondott beszéde, melyben a halálbüntetés eltörlése mellett szólott. A lassankénti átmenetelnek halálos büntetésből más rendszerre helyét s lehetőségét nem látja, itt egyszerre kell történnie mindennek: «Istennek s ördögnek egyszerre szolgálni nem lehet.» Hogy lehetne a javítás elvét a halálos büntetési tannal összeegyeztetni? Ha logika van a nap alatt, ily összeegyeztetést nem ismer. A halálbüntetést védő Zsedényihez intézve szavát, kérdi: «Hiszi-e azon követ úr a javíthatást s hogy Isten az embert ilyenné teremté? Keresztény-e? Akarja-e a szent vallás elveit egyházon kívül is követni? Krisztus nem akarta halálát a bűnösnek, hanem hogy javuljon és éljen. Mit használ a szelid Krisztus tanait papolni, ha a status maga gyilkolni akar. Mit kíván a status érdeke? Azt, hogy a gonosztevőket ártalmatlanokká tegye; s ha magán más módon nem segíthetne, akkor beállna az átkos önvédelem esete. De van más mód is a gonosztevőktől szabadulni s ezt el nem akarni hinni, valódi gúny, míg menageriákat látunk vaskalitkákkal, melyekben vadállatok őriztetnek». Majd jogbölcsészeti érvekkel áll elő s a «személyiség joga» alapján mutatja ki, hogy az emberrel «önmagán kívül eső czélokra eszközül élni nem szabad». A büntetést Bezerédj szerint csupán javítás czéljából szabad alkalmazni s a halálos büntetés nem alkalmas a javításra. Elrettentésül nem a halálos büntetést kell alkalmazni az államnak, mert «ha a status halálos büntetés nélkül nem lenne képes a köztársaságot fenntartani, miért s mi czélra lenne akkor a háromszázezer szurony». Végül a halálos büntetés eredménytelenségét hangoztatja, mert «négyezer év óta divatozik» s eredményei nem látszanak. Ebből le kell vonni szerinte a következtetést, mert «ha magamat hosszas ideig bizonyos rendszer szabályai szerint gyógyítom, de sikerét nem látom, természetes, hogy más rendszerhez nyulok». Gyakorlatilag sok helyen érvényre juttatták az elvet, mert Oroszországban 222Erzsébet orosz czárné, Toscanában Lipót s Ausztriában II-ik József eltörölték a halálos büntetést, s általában «a halállal büntető törvényhozás hasonlít azon rossz és ügyetlen tanítóhoz, ki tanítványát nem tudván megjobbítani s okosan vezetni, kicsapta az iskolából». Felszólalását azon lendületes kijelentéssel zárja be, hogy «vagy fessünk a büntető törvény lapjaira s törvényszékeink homlokára vért s írjuk fel oda a kegyetlen jelszót «szemet szemért», vagy töröljük el a halálbüntetést».
A barbár büntetéssel szemben tanusított bátor és okos magatartása egészen elragadta Bezerédjt, büszke volt diadalára s el is dicsekedett vele 1843 augusztus 20-án Bezerédj Etelkához írott levelében: «Igaz, hogy csak kerületi ülés volt, de a kezdet mégis meg van és Isten továbra is fog majd csak segíteni. Ti is részt vesztek azon jótékony és vigasztaló érzésben, melylyel mondhatom, hogy igen tetemes részt vettem mind a vitában, mind az eredményben. Isten hatást adott szavaimnak és a váratlanul jött vita igazi elkezdése előtt is rövid értekezéssel több követet, ki mellette akart szavazni, annyira megyőztem, hogy nemcsak a halálos büntetés eltörlésére szavazott, hanem igen élénken szólott is. Igen jól ment ezen dolog és jó gyümölcsöt hozott, mit e tárgyban gondolkoztam, olvastam és az, hogy egészben vérembe, valómba ment által a meggyőződés és világos érzése, szemlélete az igazságnak. E részben, tudod, hogyan örültem Pesten ennek és itt még hatályosabb volt szavam. Csak láttad volna, hogyan el voltak ragadtatva azok is, kik a halálos büntetés mellett vannak». Kis leányához is van mondanivalója ez ünnepélyes alkalommal: «Flórinak mondd meg, ő este ájtatosan imádkozzék és köszönje meg a jó Istennek, hogy édesatyja által is annyira vitte a dolgot köztünk és kérje a jó Istent, hogy egészben szabadítsa meg hazánkat és a szegény embereket a halálos büntetéstől.»
A nagy eredményt persze lelkesen ünnepelték Pozsonyban. «Tegnap is éjfél után feküdtem le – írja ugyanott – fáklyás muzsikával leptek meg az ifjak, a Szózatot énekelték. Igen 223szívesek voltak sok mások is és Batthyányné többed magával a házajtómnál várt, midőn kiléptem Klauzállal.» Bezerédj pedig emelkedett lélekkel tekint vissza az eseményre s így ír róla: «Amint a jó Istentől a tegnapi nap eredményét, a halálos büntetést eltörlő végzést ájtatos hálával fogadom névnapi ajándékul, úgy kérem őtet, hogy reátok névnapon és azon kívül áldását adja és oltalmát.»
A szerencsejátékok üldözését sürgeti az 1843 augusztus 26-iki kerületi ülésen s ámbár elismeri, hogy magánházakból csupán a közerkölcsiség emelkedésével fog kiszorulni, közhelyeken mégis törvénynyel korlátozandónak tartja, mert különben a «csalásnak és rablásnak ezen álarczos nemére felszabadítást» ad a törvényhozás.
Ugyanezen ülésen Bezerédj azon nemeslelkű javaslattal állott elő, hogy «az állatkínzás is törvény által a rendőrségi kihágások közé sorozatassék». Indokolásul előadta, hogy az állatkínzásnak nagy befolyása van az erkölcsiségre s rendesen ez az első iskola, melyben az «emberiség későbbi hóhérai, átkai, ostorai magukat kiművelik». Nem ajánl általános törvényt, mert a nép nem áll mindenhol a műveltség olyan fokán, hogy a törvény iránt fogékonysággal bírna. A törvényhatóságok tudhatják a legjobban, hogy meddig lehet menni e téren, azért a törvényhatóságokra bízná, hogy e tárgyban rendőrségi szabályokat hozzanak. E felszólalás eredménye az lőn, hogy a kerületi ülés Pest, Tolna, Borsod és Veszprém követeit utasította, hogy állatkínzás iránt általános törvényjavaslatot dolgozzanak ki.
Az országos ülések előtt lefolyt vitában 1843 szeptember 2-án az elnöklő személynökkel szemben a kerületi ülés álláspontját védelmezi, midőn azt vitatja, hogy a felbujtást csupán azon esetben lehet büntetni, midőn «határozottan kijelölt bűnnek elkövetésére van irányozva». Bezerédj szerint, ha «a büntető rendszerbe zaklatási systemát nem akarunk felállítani, nem tehetünk mást, mint hogy megtartsuk a kerületi szerkezetet».
Az 1843 szeptember 4-iki orsz. ülésen a kegyelmezési jog 224korlátozása mellett szólal fel. Szerinte a bíró az esküdtek megállapítása alapján leszállíthatja a büntetést és «sokkal bizonyosabban orvosolhatja a büntetésben levő hibát, mint a fejedelem, vagy annak tanácsosai». Ez volt az alválasztmány javaslata is, melyet a kerületi ülés nyomán az orsz. ülés elfogadott.
Az 1843 szeptember 5-iki országos ülésen azon indítvány ellen szólal fel, hogy a gyámság alatt álló gyermek keresetet indíthasson; mert ez elv elfogadása esetében «maga a gyermek sokszor talán panaszkodni fog oly esetekről, hogy éppen a panasz által szerencsétlenné tétetik». Ha azonban a gyám ellen van panasza a gyermeknek, nem kívánja korlátozni kereset-indítási jogát.
Ismételten is felszólal ez ügyben ugyanazon ülésén s kijelenti, hogy «ha a gyámságot felállítjuk, akkor a gyámság alatt álló kiskorúnak eljárási jogát és cselekedetét korlátozni kell, máskép gyámság nem lehet». A hűtlen gyámra nézve a büntető törvényjavaslat külön szakaszban intézkedik s a gyámhatoságnál mindenkor panaszt emelhet a kiskorú. A gyámságot és az önálló fellépést tehát nem szabad összetéveszteni, mert ez utóbbi elv előtérbe helyezése esetén a 8–9 éves gyermeknek is keresetindítási jogot kellene adni.
A rágalmazás büntetése ügyében az elnöklő személynökkel szemben Bezerédj a mérsékeltebb álláspontot képviseli s a büntetőkereset megindítását csupán az esetben tartja helyénvalónak, ha «egyenesen sértő szándékkal koholt valaki más ellen annak becsületét érdeklő eseteket s ha a dologban malitia van és ártani-akarás». Ha minden legkisebb kihágást vagy illetlenséget büntetni akarna a törvény, annyira kimerülne, hogy elmondhatná magáról: «brevi inermis ero». A sértő szándék a lényeg, a hol sértő szándék nincs, ott nem lehet büntetni.
A becsületsértés ügyében ismét az elnöklő személynökkel szemben azt vitatja, hogy bocsánatkérés útján jóvá lehessen tenni. Bezerédj szerint a becsület valódi fogalmának teljesen megfelel e felfogás: «Ezen nézet minden czivilizált népnél el van fogadva, 225hogy t. i. szóval orvosolni lehet és a szóbeli sértést a bocsánatkérés mindig megszünteti, mert a ki bocsánatot kér, maga megismeri, hogy igaztalan volt, s azon ítéletet, melyet a bírótól kellett volna várnia a maga fejére, önmaga mondja ki és magát hiábavaló embernek vallja.» Felhivja tehát a követeket, hogy kövessék a müvelt nemzetek elveit és szóbeli visszavonással vegyék orvosoltnak a sértést. Élesen megkülömbözteti azonban a becsületsértéstől a rágalmazást, a mely utóbbi feltétlenül bírói ítélettel orvoslandó.
Az 1843 szeptember 6-iki országos ülésen a gyújtogatás ügyében megvédelmezi a választmány álláspontját, a mely nem nyilvánítja az összes gyújtogatási eseteket bűntetteknek, hanem részben a kihágások közé sorozza azokat. Hivatkozik az 1840. évi IX. törvényczikkre, mely a mezei rendőrség hatáskörét szabályozza s hivatkozik az 1836. évi vasúttörvényre, mely a «vasúton tett rontásokat nem criminális, hanem civilis per útján rendeli helyrehozatni». A büntető eljárást nem akarja a mezei rendőrséggel és magánjogi perrel összezavarni, mert a büntető perben a rossz szándékot is igazolni kell, míg a többi esetekben elég a tett megállapítása.
Különös melegséggel védelmezi ez esetben is Bezerédj a választmányi munkálatot s visszautasítja azon vádat, mintha a munkálatban résztvevők elfogultak volnának. Deák helyett beszél itt s ha jogászi ügyessége nem is közelítette meg a Deákét, szándékának tisztasága és érvelésének világossága álláspontját érvényre juttatták a vitában.
A büntetőjogi javaslatból nem lett törvény, csupán mint a magyar reformkorszak kegyelettel őrzött emléke maradt fenn az utókor számára. A javaslat érdemét az irodalom a Deák Ferencz javára írta s a szerkesztés valósággal a Deák szellemét dícséri; a javaslat lelkében azonban lehetetlen fel nem ismerni a Bezerédj eszményi és nemes felfogását is, a mly a humanismus nagy elveit igyekezett érvényre juttatni. Bezerédj és Klauzál voltak továbbá azok, kik az országgyűlési tárgyalások alatt a 226választmányi munkálatnak érvényt szereztek. El is dicsekszik vele 1843 augusztus 23-án Bezerédj Etelkához intézett levelében, a hol ezeket írja: «A criminalis codexben gyorsan haladunk, holnap elérjük a mi munkálatunkat és pedig legkisebb lényeges változtatás nélkül, mely javaslatunkban történt volna, pedig sokan próbáltak, de jól tudtuk védelmezni Klauzállal.»
