I.
I.
A királyválasztási mozgalmak. Erdődi Tamás álláspontja. Ulászló cseh királyhoz csatlakozik. Az országgyűlésen Corvin János ügyét védi. Tárgyalások Beatrixxal. Ulászló királylyá választása.
CSAKHAMAR, amint a nagy király behúnyta szemeit, a megüresedett trón betöltése ügyében megindúltak a tárgyalások. Egy idegen diplomata sietett az első lépést megtenni. Ez Treviglioi Maffeo, a milánói ügyviselő volt. Kötelességének ismerte, hogy Bianca herczegnő jegyese, Corvin János érdekét haladék nélkűl fölkarolja. A váradi és győri püspököket fölkeresvén, emlékeztette őket az ígéretekre, melyekkel elhúnyt uralkodójuk és a milánói herczegi ház irányában magokat lekötelezték. A diplomatiai nyelvben nem szokatlan túlzással, kijelentette, hogy udvarát főkép a tőlök nyert biztosítások késztették a házassági ajánlat elfogadására.
18. CORVIN JÁNOS NÉV-ALÁÍRÁSA.
Mindketten azt válaszolták, hogy hűséges ragaszkodásukat, melyet Mátyás iránt tanúsítottak, át fogják ruházni fiára, és igyekezni fognak, hogy a többi urakat is megnyerjék. Erdődi Tamás hozzátette, hogy bizonyosnak tartja János herczeg megválasztását, habár rokonai, a Gerébek, ellene fognak működni.*
Trevigliói Maffeonak ápril 6-ikán, tehát Mátyás napján írt jelentése.
Lehet, hogy a katasztrófa első benyomása alatt, mikor a súlyos veszteség fölött érzett fájdalom betöltötte lelköket és fogékonynyá tette a hála s kegyelet sugallatainak meghallgatására: lehet, hogy valóban őszintén nyilatkoztak. Azonban csakhamar, a mint a viszonyok nyugodt megfontolásának ideje elérkezett, lényeges fordúlat állott be nézeteikben és magoktartásában.
Magyarország helyzetének az európai államrendszerben mindenkor elismert jelentősége, a legutolsó félszázad alatt még szembetünőbbé lett. Kétségtelennek látszott, hogy Ausztria, Csehország és Lengyelország irányadó hatalommá csak Magyarországgal kapcsolatban emelkedhetik. Ennek tudata magyarázza meg a nevezett államok uralkodóinak a magyar korona elnyerésére irányzott, folytonosan megújuló kísérleteit. Viszont az is bebizonyúlt, hogy az elszigetelten álló Magyarország, a legnagyobb fejedelem kormánya alatt sem képes föladatát megoldani; amiért is Mátyás királyt a szomszéd országok meghódításának vállalatára a helyzet logikai szükségessége, nem az ambitió szeszélye késztette.
Mindezekből, most az ő halála után, azt a következtetést kellett levonni, hogy Corvin János megválasztása Magyarország hatalmi állásának megingatását jelentené, és a trónjára vágyó uralkodók részéről oly veszélyeket idézne föl, melyekkel szembeszállani akkor sem képes, ha atyja kincseivel nagy szellemét is örököli.
És a kik ezek iránt tisztába jöttek, a hálátlanság és szószegés vádját nem egyedűl a «salus reipublicć» törvényére, a közjó követelményeire hivatkozással, háríthatták el magoktól. Lelkiismeretök megnyugtatására egyebeket is hozhattak föl. Mikor ők kötelezettséget vállaltak, hogy Mátyás utódjául fiát elfogadják, azon utógondolattal, mondhatnók föltétellel cselekedték azt, hogy Mátyás a maga életében viszi keresztűl János herczeg királylyá választását, előkelő fejedelmi ház sarját szerzi meg neki nőül, Morvaország és Szilézia birtokát biztosítja részére, a császárt igényeiről való lemondásra birja. Mátyás ezen föltételeket tényleg maga is elfogadta, és lázas sietséggel fáradozott teljesítésükön. De a halál meghiúsította igyekezeteit. És most Corvin János nem volt egyéb, mint egy nagy király törvénytelen gyermeke, tapasztalatlan ifjú, ki atyjától uradalmakat, várakat és kincseket kapott ugyan, de összes ellenségeinek gyűlöletét is örökölte.
Így tehát azok előtt, kik arra határozták el magokat, hogy a királyválasztásnál Corvin Jánost elejtik, az ország jövendőjének érdeke lehetett a döntő tényező. Személyes érdek alig vezethette a mérvadó egyéneket, mert az, Corvin János megválasztása esetén, teljes mértékben kielégítést talált volna. A következmény megmutatta, hogy «az ő üstökét szintén markukban tarthatták volna», hogy bőkezűsége a szolgálatok jutalmazásában a könnyelműség határain is túllépett. És az elpártolásban az első épen az volt, ki személyes önzetlenségét oly ténynyel bizonyítá be, mely a gyanusítás lehetőségét kizárta. János váradi püspök, ki első mondotta nyiltan és határozottan, hogy Corvin János trónraemelését «lehetetlennek» tartja,* ekkor már el volt szánva arra, hogy méltóságairól lemondván, kolostor magányába vonúl.
A milánói követ 1490 május 22-iki jelentése.
Corvin János személyében a nemzeti királyság eszméjét föladván, a Habsburg és Jagello dynastiák között kellett választani.
Az ausztriai házra nézve a viszonyok ez időszerint nem voltak kedvezők. Frigyes császár nélkülözé mindazon tulajdonságokat, melyekkel uralkodók a népek tiszteletét és rokonszenvét kiérdemlik. A magyar rendek előtt azonfölűl perfid eljárásával, melyet Mátyás irányában követett, gyűlöletessé tette magát. Az ő népszerűtlensége fiának, Miksának, személyére is visszahatott. Nékik biztosították ugyan, az ország rendeinek hozzájárulásával létrejött szerződések, Mátyás magtalan halála esetére, az örökösödést; de azok kötelező erejét a magyar urak már akkor megtagadták, mikor János herczeg javára kötötték le szavukat.
Általános rokonszenv környezte a Jagellókat. A család, melynek törzsanyja Nagy Lajosnak dicső leánya, Hedvig volt, már adott Magyarországnak királyt: I. Ulászlót, ki hősi halálával kegyeletes emlékezetet hagyott hátra. És Mátyás életében is, azok kik erőteljes kormányzatával elégületlenek valának, lengyel herczeget hívtak meg a magyar trónra. Most Kázmér lengyel király két fia jöhetne szóba.
Albert herczeg, a másodszülött, kit a tatárok fölött kivívott diadal fényköre övezett, Mátyás dicsőséges hadi tényeinek folytatását ígérheté. De nagyobb előnyöket helyezett kilátásba az első szülött: Ulászló, Csehország királya és a lengyel korona örököse, ki eszerint Magyarország trónjára jutván, azon hatalmas államszövetséget létesítheté, mely Nagy Lajos és Mátyás törekvéseinek czélpontját képezte. Személyes tulajdonságai megfeleltek a magyar urak óhajtásainak. Mint cseh király képes volt, szemben Mátyással, magát föntartani, úgy a harcztéren mint a diplomatiai tárgyalásokban sikereket vívni ki. Emellett alattvalóinak jogait tiszteletben tartotta, érdekeiket kímélte, erőszakos tényektől óvakodott; anélkűl, hogy ekkor még csak sejtetni is engedné azt, hogy erélytelensége tehetetlenségig fog sülyedni.
A váradi püspök tehát a magyar főrendeket könnyen meggyőzheté arról, hogy a csehországi király pártjára állván, hazájok és személyök érdekében a leghelyesebben járnak el.
Egyúttal nem mulasztotta el, a trónjelölttől nyert fölhatalmazás alapján, méltóságok és adományok ígéretével is lekötelezni őket. Legelsőben ERDŐDI TAMÁSt nyerte meg, azon biztosítással, hogy az új király a cancellária tisztet rá fogja ruházni.*
Ezt négy esztendővel később 1494-ben János püspök maga beszélte el a pápai követnek. (Ennek 1494 augustus 2-iki jelentése, a velenczei Szent-Márk könyvtárban.)
Egyidejűleg Corvin János elidegenité magától a győri püspököt azzal, hogy Váradi Péter kalocsai érseket, öt évig tartó fogságából, kiszabadítá. Erdődi Tamásnak attól kellett tartani, hogy János herczeg, ha királylyá választatnék, az érseket a cancellári tisztbe is visszahelyezné, és ez a szenvedett sérelmekért rajta boszút fogna állani.
Mindazáltal a váradi és a győri püspökök elhatározásukat és czélzataikat a titoktartás leplébe burkolták. János herczeg azon meggyőződésben maradt, hogy szilárd támaszt bír bennök. És a királyválasztó országgyűlés megnyíltával (1490 június) őket kérte föl igényei előterjesztésére. A megbízást nem haboztak elvállalni. Eljárásuk igazolhatatlan; mentségűl azon körülmény sem szolgálhatott, hogy a trónigénylők megbizottainak szónoki előadásait jelentőségét nélkülöző formalitásnak lehetett tekinteni.
Mátyás nagy tetteinek magasztalásából indúltak ki. Azután áttértek annak előadására, hogy milyen buzgalommal igyekezett fiának a trónt biztosítani, rendelkezésére bocsátván hadseregét és kincstárát, a fővárost és a legerősebb várakat. Mindez János herczeg megválasztását javasolja, úgy szólván parancsolja. Törvénytelen származása nem szolgálhat akadályul. Az olaszok példáját kell követni, kik mikor a közérdek igényeli, készséggel hódolnak meg a fejedelmek törvénytelen sarjai előtt. Végre utaltak arra, hogy idegen fejedelmek uralkodása soha sem vált az országnak javára. Így tehát Corvin János megválasztását az igazság, a közjó és a szükség követeli.*
Bonfin a váradi püspök beszédéből kivonatot közöl. És hozzáteszi «Hćc eadem etiam a collega ne minore quidem oratione confirmata sunt». (Dec. IV. L. IX.)
Utánok Miksa római király, Ulászló cseh király és Albert lengyel herczeg követei mondották el beszédeiket.
A köznemesség, melynek száma sok ezerre ment, türelmetlenűl sürgette a választás végrehajtását. Sőt egy töredék Albert herczeget királylyá kiáltotta ki. De a vezérek meg tudták győzni a gyűlekezetet a felől, hogy fontos okok miatt a választást egyideig még el kell halasztani. És a nemesség, a tárgyalások végét be nem várván, miután jogainak gyakorlását megyénkint választott két-két nemesre ruházta, békésen szétoszlott.
Ezalatt a főrendek megállapították a föltételeket, melyeket a megválasztandó király elfogadni köteles lesz, és egyetértésre jutottak az iránt is, hogy Ulászlóra adják szavazatukat.
Mindazáltal János herczegről sem feledkeztek meg, és gondoskodni kívántak arról, hogy Mátyás fia méltó állást foglaljon el a trón mellett; készek mindent megadni, a mit a koronán kivűl nyújthattak. Ily módon reméllették, hogy őt önkéntes visszalépésre bírhatják, és a polgárháború veszélyét elháríthatják.
Előterjesztették néki, hogy az atyjától nyert jótéteményekért hálásak kívánnak lenni; és mivel a királyválasztás kimenetele bizonytalan, most, míg a hatalom az ő kezeikben van, intézkedni akarnak azon esetre, ha nem ő nyerné el a koronát.
A herczeg nem utasította el ezen ajánlatot. Tárgyalások indúltak meg, melyek csakhamar eredményre vezettek. Ebben a főtényező Erdődi Tamás volt, ki a tények kérlelhetetlen logikájával kibékítette a herczeget. Ez később, mikor nyugodtan visszapillantott a mozgalmas napokra, jó szolgálataiért elismerését hálásan kifejezte. Gazdag jószágadományokban részesíté, és az erről kiállított oklevélben elmondja, hogy «mikor fenséges atyját Mátyás királyt, Isten rendelése e világból kiszólította, ő még gyermek lévén, ügyeit a maga feje után intézni nem volt képes. Míg minden oldalról az üldözések zivatarai és különféle háborgatások környezték, királyi atyjának némely magasrangú hívei nem vonták meg tőle segítségöket, támogatásukat és pártfogásukat; de mindannyit túlszárnyalta Tamás püspök, ki jeles erényei és érdemei miatt Mátyás király szeretetét bírta, és most az ő ügyeiben is buzgó szolgálatkészséget tanúsított.»*
Az 1495-ik évi oklevél SHMITHNnél: Episcopi Agrienses. II. 156.
Azonban alig hogy a főrendekkel az egyességet megkötötte, Váradi Péter érsek, ellensúlyozva Erdődi Tamás befolyását, rábírta a herczeget, hogy miután a főrendek többsége elpártolt tőle, és így megválasztását nem remélheti: igényeit fegyver hatalmával érvényesítse. Ujlaki Lőrincz herczeg, a Beriszlók és a gazdag pécsi püspök hozzá csatlakoztak. Mire Buda várából kivonúltak, hogy az ország déli részein haderejöket szaporítsák.
De az ország rendei nem maradtak ezen esemény tétlen szemlélői. Meghagyásukból Báthori István és Kinizsi Pál utánok nyomúltak, és a Sárvíz partján utólérvén őket, véres ütközetben megverték.
Ezzel János herczeg megszűnt a trónjelöltekhöz tartozni. És Ulászló megválasztása biztosítva volt. Csak azon nehézséget kellett még elhárítani, melyet Beatrix támasztott.
Az özvegy királyné, lemondván azon reménységről, hogy a magyarok őt fogják uralkodójuknak elfogadni, Ulászlónak ajánlotta föl támogatását, azon föltétel alatt, hogy nőül és uralkodótársául veszi. Azonban a magyar urak soraiban sok ellensége volt. Ezek fönnen hirdették, hogy a pazar, szenvedélyes és kérlelhetetlen nő már Mátyás királyra is vészteljes befolyást gyakorolt. Nagy súlyt helyeztek arra, hogy magtalan is, és így ha vele lép Ulászló házasságra, halála után ismét megújulnak a királyválasztás válságai. Ezért határozottan ellenezték Ulászló házasságát Beatrixxal.
A váradi és győri püspökök is hozzájuk tartoztak. Ők a milánói herczeg-kisasszonyt, Corvin János jegyesét szánták Ulászlónak nőül. Tervöket az általános politikai helyzet alapos ismerete sugalmazta.
Miután ugyanis előre volt látható, hogy Magyarország háborúba fog bonyolódni az osztrák házzal, szövetségeseket kellett keresni. Ilyeneknek önként kinálkoztak: Francziaország és Milánó. Épen ezen időtájt nyílt meg a Habsburg- és Valois-dynasztiák hosszú küzdelme, az Olaszország fölötti uralomért és az európai hegemoniáért. VIII. Károly franczia királynak, ki igényt tartott Nápolyra, érdekében állott megakadályozni, hogy az ausztriai ház a magyar trónra jusson, valamint azt is, hogy a magyar király rokoni kapcsolatba jőjjön a nápolyi királylyal. A franczia politikának olasz földön leghatározottabb híve Sforza Lajos herczeg volt, ki unokaöccse nevében Milánót kormányozta és franczia segítséggel a fejedelmi méltóságot magához ragadni készűlt.
19. SFORZA HERCZEG ÉRME.*
Sforza herczeg, VIII. Incze pápa, XII. Lajos franczia király érmei Fridländer «Die Italienischen Schaumünzen des XV. Jahrhunderts» Berlin, 1882. czímű munkából vétettek, Esztei Hippolyté a Múz. birtokában levő eredetiről készített főszöntvényről készíttetett, Zsigmond lengyel király érme pedig az «Acta Tomiciana» IV. kötetéből vétetett.
A 36. lapon előforduló Sforza herczeg érmének körirata: LVDOVICVS MA(urus) · SF(orza) · VI(ce)CO(mes) · DVX · BARI · DVC(atus) GVBER(nator). (Lásd bővebb leírását ez éremnek: Friedländer: Die Italienischen Schaumünzen 180. lap, az érmet pedig 35. tábla 2. Ezen érem Caradosso munkája 1488-ból.)
A két magyar főpap tehát biztos lehetett a felől, hogy tervöket a Sforzák udvaránál örömmel fogják üdvözölni. És Erdődi Tamás följogosítva érezte magát azon reményének kifejezésére, hogy «illő jutalomban» fog majd részesűlni. Mire Milánó magyarországi ügyviselője, ki ezen házassági tervet teljes előzékenységgel karolta föl, azt válaszolá, hogy «háládatos, bőkezű fejedelemnek fog szolgálatot tenni, és eltekintve attól, hogy a jövendő királynét kötelezi le magának, valamely gazdag javadalom elnyerésére számíthat».
«Igen is számítok rá – jegyzé meg a főpap – és még egyébre is.» Kétségkivűl a bíbornokságra gondolt, melyet a Sforzák pártfogása kieszközölhetett néki.*
A milanói követ 1490 junius 21, 24-és julius 15- és september 8-iki jelentései.
Azonban a milánói tervnek egyelőre a legszorosabb titokban kellett maradni. Beatrix ugyanis, míg egyrészről fenyegetődzött, hogy azon esetre, ha ajánlatát Ulászló visszautasítja, ő a maga és az esztergomi érsek várait Miksának nyitja meg; másrészről ígéretekkel és ajándékokkal sokakat megnyert Ulászló hívei közől.*
A váradi püspök közlései alapján, a milánói követ julius 15-iki jelentése.
Ily körülmények között a váradi és győri püspökök kétszínű politika követésére szánták el magokat: megnyugtatni és kielégíteni Beatrixot most, mikor szükség van rá; visszautasítani igényeit később, mikor Ulászló trónja kellően meg lesz szilárdítva. Nem gondoltak arra, hogy őket is elérheti a kétszínűség rendes büntetése, mely abban áll, hogy veszélyesebb bonyodalmakat támaszt, mint a melyeket elhárít.
Ulászló habozás nélkűl ráállott a lelkiismeretlen szinjátékra, melynek méltatlanságát még fokozták az ő előzményei. Tizennégy év óta házassági szerződéssel volt lekötve Borbála brandenburgi őrgróf-kisasszonyhoz, kit vonakodott nőül venni, mert a politikai előnyök, melyek az eljegyzésnél szemei előtt lebegtek, elenyésztek.*
Borbála ugyanis kevéssel az eljegyzés után a sziléziai herczegségtől, melyet bírt volt, megfosztatott. (L. HÖFLER: Barbara Markgräfin von Brandenburg. Prága 1867. És WENZEL G. értekezése: II. Ulászló házasélete. Századok. 1877. évfolyam.)
Most Magyarországba küldött követeinek meghatalmazást adott, hogy az özvegy királynéval a házassági szerződést megköthessék; egyuttal a pártja élén álló uraknak azt az ígéretet adta, hogy Beatrixot nem veszi nőül.
Ekkor azután, junius 14-dikén, a magyar főrendek megjelentek Beatrix előtt, és azon kérelmeit intézték hozzá: «adja beleegyezését Ulászló cseh királynak Magyarország királyává megválasztásához, fogadja őt férjéül, hogy továbbra is Magyarország királynéja maradhasson». Beatrix örömteljesen mondott igen-t.
A következő napon Ulászló kikiáltatott Magyarország királyává, azon föltétellel, hogy Mátyás özvegyét nőül vegye és uralkodótársul fogadja.*
E sorok írójának értekezése: II. Ulászló megválasztása. Századok, 1885. évfolyam.
Augustus 9-dikén tartotta ünnepélyes bevonulását az ország fővárosába.
De ugyanakkor öccse, Albert herczeg, erős sereg élén, Pest közelében táborozott, és az egyességi ajánlatokat visszautasítván, a fölvidékre vonult, hol Kassát vette ostrom alá. Miksa pedig megkezdette a Mátyás által meghódított osztrák városok visszafoglalását, és készületeket tett, hogy a háború színhelyét Magyarországba teszi át.
20. II. ULÁSZLÓ NÉV-ALÁÍRÁSA.
