ADVENT
ADVENT
Négyhetes szent idő András napja (nov. 30.) és karácsony (dec. 25.) között. Az előkészület, a várakozás és a reménykedés ideje, amelyet régen böjttel is megszenteltek. Ezért a szegedi és a tápai öregek kisbűt, illetve ádventbűt néven is emlegetik. Elsősorban szerdán és pénteken tartottak szigorú böjtöt, szombaton pedig a húsételektől tartózkodtak. Akárcsak a nagyböjtben, advent idején sem tartottak lakodalmakat és zajos mulatságokat. Csak a disznótorok jelentettek némi vigasságot decemberben.
Az advent Krisztus-váró hangulatát alapvetően meghatározták a hajnali misék, amelyeket ebben az időszakban reggelente napfelkelte előtt tartott az egyház. A hajnali mise középkori magyar, illetve közép-európai liturgikus hagyomány. Él Ausztriában, Horvát-, Cseh- és Lengyelországban is. A régi magyar nyelvben nevezték angyali misének és aranyos misének is. A különleges időpontban tartott istentisztelet, a korai harangozás, a sötét reggelek sejtelmes izgalma a magyar katolikus nép különleges élményévé tették a hajnali misét. Varázscselekedetek, különösen szerelmi varázslások sokasága fűződik hozzá.
Jórészt adventhez kötődik a betlehemezés szokása. Az advent utolsó kilenc napjának jellegzetes újkori népi ájtatossága a szálláskeresés, más néven: Szent Család-járás, Szent Család-kilenced (Barna 1985b: 748–751).
