KÖZÖSSÉGI MUNKA, TÁRSAS MUNKA
KÖZÖSSÉGI MUNKA, TÁRSAS MUNKA
A csoportosan, kalákában végzett munka a feudális faluközösség lényegéhez tartozott. Megkövetelték ezt a munkaszervezést a falura kivetett földesúri, egyházi és állami munkaszolgáltatások is. A közterhek kulcsát, így a robotot is, a telekrész alapján állapították meg. Városok, községek majorsági réteken a házak, tizedek (tele-pülésrészek, utcák) szerint osztották el a munkát. Az Alföldön a réti hadnagy a tanács pecsétjével ellátott cédulát (paléta, poléta) küldött a hátralékos jobbágyoknak, 282amire még azt is ráírták, hogy milyen szerszámot vigyen magával a munkába (Szabó M. 1957: 17; Tárkány Szücs E. 1961: 109).
Állami munkaszolgáltatás volt a forspont, s benne sok-sok szénaszállítás a katonaság számára. Szolgáltak a parasztok az egyháznak is a Pap-rétje kaszálásával, szénájának takarásával és behordásával. Ezeknek a közmunkáknak a szervezését szintén a községi elöljáróságok, illetve az úrbéres vagy nemesi közbirtokosságok végezték (Jablonkay G. 1968: 192).
A községnek, egyháznak, földesúrnak járó munkát Erdélyben és a Partiumban többnyire kalákának nevezték, s vasárnapra időzítették. Annyi embert „hívogattak”, hogy egyetlen délután felgyűjtötték a községi major vagy a prédikátor szénáját. Szívesen végzett társas munka volt, hiszen a község rendszerint áldomást adott, muzsikosokat fogadott, bált rendezett a kalákában részt vevő ifjúság számára.
Kalotaszegen, a Mezőségen, Székelyföldön kalákának nevezték a szomszédoknak, rokonoknak ingyenesen végzett munkát is. Kaszálást és szénatakarást gyakran szerveztek ily módon. A 20. század elején azonban megmutatkoztak már az árnyoldalai is ennek a munkaszervezésnek, mert a kalákások későn álltak munkába, keveset dolgoztak, de annál többet ettek-ittak, élvezték az őket meghívó gazda vendégszeretetét. A végzett munka értéke olykor-olykor nem állt arányban a vendégeskedés költségeivel. Szabolcs megyében komakaszásnak nevezték az ilyen munkást. Munkájában nem mindig volt köszönet. A Dél-Alföldön móva, a Kiskunságban koceta a „segítség”-ként végzett társas munka neve (Paládi-Kovács A. 1979a: 382–385). Úgy látszik, hogy az ország nyugati harmadában a 20. század elején jóval kisebb szerepe volt a kölcsönmunka, a szívességből végzett társas munka ezen formáinak, mint a nyelvterület középső és keleti harmadában.
