SZÉNAPADLÁSOK
SZÉNAPADLÁSOK
A csűrök padlástere mellett a Dunántúl és a Felföld nagyobb részén a lakóházak és az istállók padlásán is tároltak szénát. Göcsej, Hetés, Őrség és a vasi Hegyhát régi házainak homlokzati oldalán a zsúptetőn kiképzett nyílás, herkelik szolgált a rakodáshoz. Kőszeg-Hegyalján a magasított tetőszékkel épült padlások nagy mennyiségű széna befogadására voltak alkalmasak.
Istállópadláson csaknem az egész nyelvterületen tároltak több-kevesebb takarmányt. Az Alföldön csak a 18. században kezdett meghonosodni a német istálló és a zárt padlástér. A Dunántúlon és a Felföldön azonban korábbi fejlemény. Vasban, Zalában szénáshí, szénáshié, Somogyban góré az istálló és a kamra feletti tetőtér neve. Az északi népterületen a szénahányó lyuk rendszerint pici nyeregtetővel épült. Ennek egyéb neveit hiányosan ismerjük: például csábrák (Tarnalelesz, Heves m.), kapak (Szentlászló, Szerém m).
A hétfalusi csángóknak az istálló fölött magasított falakkal épült szénapadlása deszkázott folyosóval egészült ki. Ez utóbbit sarjútartónak nevezik, mert a kései kaszálású fű utószárítása azon történik. Dél-erdélyi magyar szórványokon szintén fellelhető. Neve ott sop, sopron, Moldvában szopron. A székely odor, udor eredeti jelentése szintén ’padlás, csűrpadlás’ lehetett, majd a csűr egyéb rakodóterére is átvitték ezt a megnevezést.
A szőlőhegyek présházainak, hajlokainak padlása szintén szénatárolásra szolgált. Mellettük épült gyakran a jószágteleltetésre szolgáló pajta, fészer, istálló is. Zala, Vas, Somogy és Veszprém szőlőtermő vidékein a szénapadlásos présházak, pajták rendszere nagy múltra tekint vissza. Hasonló hajlokok ismeretesek Nyitra, Hont, Nógrád, Gömör, Torna szőlővidékein is (Paládi-Kovács A. 1979a: 446–454).
