KÉTES HITELESSÉGŰ SZÖVEGMARADVÁNYOK.
KÉTES HITELESSÉGŰ SZÖVEGMARADVÁNYOK.
MIKOR Szilády Áron 1877-ben közzétette a középkori magyarnyelvű verses maradványok első teljes gyüjteményét, a nagyértékű magyarázatos kiadás egészen új világításba helyezte a mohácsi vészt megelőző évszázadok költészetét. A mélytudású gyüjtő és magyarázó minden szöveget egybeszedett s a későbbi feljegyzésekben megmaradt verseket is közölte. Több versről utóbb nyilvánvaló lett, hogy teljes megnyugvással nem helyezhető a középkorba, különösen azért nem, mert a szövegek korára nézve általában a feljegyzés időpontja a döntő.
Ilyen értelemben el kell hagynunk a középkori magyar verses emlékek sorából a következő szövegmaradványokat: II. Károly király megöletése, Pesti gyermekek utcai éneke Máttyás királyról, Népének töredéke Mátyás királyról, Ének a szent jobbkézhez.
II. Károly király megöletése két sorból álló énektöredék. («Balázs! Öld meg a királyt! Neked adom Gimes várát.») Nagy Lajos király utódának, Mária királynőnek, uralkodása közben történt, hogy a királynő egyik híve, Forgács Balázs, megölte az időközben trónraemelt és megkoronázott nápolyi Anjou-uralkodót, II. vagy Kis Károlyt. A véres esetről szóló két verses sort Liszti János veszprémi püspök a XVI. század második felében jegyezte fel Bonfinius történeti művének egyik nyomtatott példányába. Honnan vette a két sort? Nem tudjuk.
A Pesti gyermekek utcai éneke nyolc sorból álló örvendező dal. («Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra.») Pest utcáin a gyermekek akkor énekelték mikor Hunyadi Mátyás magyar király lett. (1458.) Igy olvassuk ezt az ének feljegyzőjének, Benczédi Székely Istvánnak, 1559-ben közrebocsátott krónikájában. A valóság az, hogy a kis verset Benczédi Székelv István maga írta Turóczi János krónikájának latin szövege nyomán. Kellemes lejtésű dal. Tiszta sormetszetei, betűrímes sorai különösen feltűnnek.
Népének töredéke Mátyás királyról: ezt a kétsoros verset Zrínyi Miklós jegyezte fel a XVII. században, mikor Mátyás király életéről elmélkedett. Szerinte még a kis leányzók is énekelték a XV. században, hogyan verte meg Mátyás király Mahumet török császárt. («Mikor magyar király zászlóját látá, Jó lovának száját futni bocsátá.») Ez a dolog az 1463. évi jajcai magyar győzelem idején történt volna.
Egy 1484. évi nürnbergi nyomtatványban állítólag megvolt az Ének a szent jobbkézhez, című egyházi ének négy sora. («Ó dicsőséges szent jobbkéz, Melyet magyar óhajtva néz.») Csakhogy ezt a nyomtatványt Bartalis Antal kolozsmegyei jegenyei plébános csak hírből ismerte, mikor egy névtelenül kiadott latin munkájában leírta a négy sort. (1794.) Ha ez a tudósítás nem alapult volna tévedésen, a Bartalis Antal által közölt négy sor lenne a legrégibb magyar nyomtatott szöveg. A tévedés azonban nyilvánvaló. A huszonkét strófából álló verset az 1770-es évek elején Mária Terézia környezetének felhívására írta valamelyik katolikus egyházi költő.
Horváth Cyrill a Régi Magyar Költők Tára 1921. évi második kiadásában a középkori verses maradványok közé számít nyolc olyan egyházi éneket, amelyek Telegdi Miklós prédikációskönyveiben maradtak fenn a XVI. század utolsó negyedéből. A nyolc költemény közül hét bejutott a későbbi katolikus énekesgyüjteményekbe is, egy részük pedig megvan a protestáns énekeskönyvekben. Ezeknek az egyházi énekeknek középkori származását Oláh Miklós 1560. évi nagyszombati zsinatának egyik határozata igazolja. Ez alkalommal súlyos büntetés terhe alatt eltiltottak minden olyan éneket, amelyről nem bizonyíthatták be, hogy az elődöktől már száz esztendővel azelőtt jóváhagyatott. Telegdi Miklós a zsinati határozat idején Oláh Miklós bizalmas környezetéhez tartozott, 1561-ben nagyszombati kanonok volt s mikor 1577-ben megkezdte prédikációinak közrebocsátását, bizonyára számot vetett azzal, hogy milyen költeményeket szabad a magyar katolikusok régi egyházi énekei közé számítania.
Ugyancsak Horváth Cyrill a középkori verses maradványok közé számít hat olyan bájoló imádságot, amelyeket Bornemisza Péternek Ördögi kisirtetekről című 1578-ban kiadott könyve őrzött meg. A könyvben nyolc ráolvasás van s ezek közül hatot többé-kevésbé ritmusos alakú bájoló imádságnak lehet tekinteni. Bornemisza Péter elbeszéli könyvében, hogyan jutott ezekhez a ráolvasásokhoz. Egyik lelkipásztortársa, Lethenyei Pál, jegyezte fel ezeket a szövegeket 1577-ben Tardoskeddi Szerencse Benedekné falusi javasasszony tollbamondása után. Az ördöngös asszony a szövegeket nagyanyjától és egy paptól tanulta. Ezek a ráolvasások Horváth Cyrill szerint nemcsak a népköltés termékei, hanem egyben középkori eredetű bájoló imádságok szövegei is.
A nyelvi és irodalmi emlékekkel szemben tanácsos megmaradni azon az állásponton, hogy korukra nézve feljegyzésük időpontja az irányadó. A Miatyánk-imádság ma ismeretes legrégibb szövege is bizonyára árpádkori nyelvemlék, mégsem soroljuk oda, mert első feljegyzése nem koraibb a Müncheni-kódex 1466. évi szövegénél.
A XVI. század végéről való másolatban maradt fenn Szabatkay Mihály éneke. Elvileg ezt sem volna szabad tárgyalni a középkori emlékek között. (Szilády Áron: Régi magyar költők tára.)
Nem lehet a középkori emlékek közé sorolnunk a Batthyány-kódexet sem. Ez az énekeskönyv a XVI. század derekáról való. Protestáns jellegű kézirat. (Volf György: Nyelvemléktár.)
Régebben gyakran szerepeltek a középkori magyar nyelvemlékek között későbbi feljegyzésű s így az 1530-as éveket megelőző korból kivetni való darabok. Ilyenek voltak:
Esküminta Nagy Lajos király korából. (Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek.) – Belkeny Péter záloglevele 1452-ből. (Ugyanott.) – Albert tihanyi apát levélkéje 1486-ból. (Ugyanott.) – Sajószentpéteriek végzése boraik árulása felől a XV. századból. (Ugyanott.) – Orvosi rendelvény mellbaj ellen a XV. századból. (Ugyanott.) – Esküszöveg Mátyás király korából 1489-ből, amikor a magyar főpapok és főurak az oltáriszentségre tett kézzel megfogadták, hogy Corvin János herceget teszik magyar királlyá. (Szerémi György krónikája nyomán Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János.) – Magyar naptár és lapszéli jegyzetek Batthyány Boldizsár miséskönyvében 1489-ből. (Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig.) – Drágffy János végrendelete 1526-ból. (Ugyanott.) – Magyar levelek a XVI. század első harmadából. (Törlésük Jakubovich Emilnél: Adalékok nyelvemlékeink sorozatához. Magyar Nyelv. 1919–1920. évf.)
Gyanús nyelvemlék: a Szabács viadala. Hamisítvány benyomását kelti. Jó rímelése évszázadokkal megelőzi korát. (Századok. 1872. évf.)
Megnyugtató módon el nem bírálható szöveg: a Soproni verstöredék. («Virág tudjad, tőled el kell mennem És te íretted kell gyászba ölteznem.») A kétsoros virágéneket Házi Jenő fedezte fel. A két sort szerinte Gugelweit János soproni városi jegyző írta az egyik városi könyv hártyatáblájára az 1490-es években. (Magyar Nyelv. 1929. évf.)
Kiadások. – Benczédi Székely István: Krónika ez világnak jeles dolgairól. Krakkó, 1559. – Rövid tudósítás ájtatos imádsággal és énekkel együtt Szent Istvánnak, Magyarország első apostoli királyának, dicsőséges jobb kezéről. Bécs, 1771 – Révai Miklós elegyes versei. Pozsony, 1787. – Bartalis Antal: Notitia parochiae Jegenyensis. Kolozsvár, 1794. – Kovachich Márton György: Scriptores rerum Hungaricarum minores. Buda, 1798. – Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. I–III. köt. Buda, 1838–1842. – Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc; Gróf Zrínyi Miklós összes munkái. Pest, 1852. – Thaly Kálmán XV. századi magyar történeti ének Mátyás királyról. Századok. 1872. évf. – Szilády Áron: Régi magyar költők tára. I–II. köt. Budapest, 1877–1880. – Volf György: Nyelvemléktár. XIV. köt. Budapest, 1890. – Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. Budapest, 1894. – Horváth Cyrill: Régi magyar költők tára. I. köt. 2. kiad. Budapest, 1921.
Irodalom. – Az említett szövegkiadásokkal kapcsolatos magyarázatokon kívül Toldy Ferenc: A magyar költészet története. 1. kiad. Pest, 1867. – Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja. Budapest, 1885. – Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. Budapest, 1894. – Zoltvány Irén tanulmánya. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. III. köt. Szerk. Erdélyi László. Budapest, 1905. – Sebestyén Gyula: Batthyány Boldizsár miséskönyve. Beöthy-emlékkönyv. Budapest, 1908. – Tolnai Adél: Mátyás királlyal foglalkozó költészetünk forrásai. Budapest, 1911. – Harsányi István: Volt-e az Imádság és ének Szent István király jobbkezének megtalálásáról című nyomtatványnak 1484-iki nürnbergi kiadása? Magyar Könyvszemle, 1912. évf. – Thury Etele: Bornemisza Péter könyve az ördögi kísértetekről. Ethnographia. 1923. évf. – Gábor Gyula: A Szent István-napi ünnep története. Budapest, 1927. – Lahmann György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban. Pécs, 1927. – Házi Jenő: A soproni virágének. Magyar Nyelv. 1929. évf.
