Szerémi György és kortársai
Szerémi György és kortársai
Ez SZERÉMI GYÖRGY volt, János király udvari káplánja. Eszes, de hézagos míveltségű, könnyen hívő, de azért fontoskodó, kiváncsi, pletykákat hajhászó, s a nagy urakhoz dörgölőzni szerető ember volt. A mit látott, hallott, tapasztalt, meg akarta örökítni s ez vezette rá, hogy megírja Magyarország történetét (1456–1543). Magyarul gondolkodott, deákúl írt s ez munkájának sajátságos érdeket kölcsönzött. Komoly történeti munka számba nem igen jöhet, de azért első rangú forrás, mert az idők hangulatáról belőle nyerünk értesítést.
Szerémi kortársai s utódai közűl BRODARICS ISTVÁN püspök emelkedett ki egy erős színekkel s művészi ecsettel vázolt monografiával A mohácsi veszedelemről, melyben maga is résztvett s csak bajjal tudott menekűlni. A János-párti ZERMEGH JÁNOS, utóbb Ferdinánd alatt kamaratanácsos, megírta kora történetét János király haláláig. BAKSAY ÁBRAHÁM a magyar királyok kronologiáját állította össze 1567-ig. Erdélyben pedig OSTERMAYER HIERONYMUS brassai orgonista, SIEGLER MIHÁLY brassai tanár, s MASSA SIMON brassai pap rövid s elég száraz, de azért használható krónikákat (az első 1560-ig, a második 1563-ig, az utóbbié 1585-ig terjed) hagytak hátra.
Mindez a humanizmus másod virágzásának előzménye volt. Azzal kapcsolatban a történetírás is újabb lendületet nyert, s a nem egészen félszázadra terjedő idő alatt oly nagy virágzásra emelkedett, hogy azt utóbb sem tudta túlszárnyalni. Az első lökést erre az emelkedésre Bonfini munkájának kiadása adta meg: de hatással volt rá Jovius s később Thaunus is, – ezen korukban nagyon elterjedt történetírók.
