A nőkérdés
A nőkérdés
A nők politikai egyenjogusításának kérdése, melyet a francia forradalom vetett fel, szintén élénk visszhangra talál nálunk. BÁRÁNY PÉTER (A magyar anyáknak alázatos kérések), és PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM (A magyar asszonyok prókátora, A férfiak felelete az asszonyokhoz) tolmácsolják az asszonyok kivánságát, mely egyelőre csak annyiból áll, hogy az országbiró vagy személynök engedelmével, mint hallgatók, ők is részt vehessenek az országgyűlésen. Ha azonban többet kapnának s politikai jogokkal ruháztatnának fel: viszonzásul készek lennének – prókátoraik nyilatkozata szerint – a közterhekben a férfiakkal osztozkodni, sőt, a francia forradalom asszonyainak példájára, szükség esetén, »magyar vitézséggel fegyvert is ragadni.«
Az a mi a nőemancipáció apostolait jellemzi, hogy t. i. nem törődtek a gyakorlati élet követelményeivel, jellemzi általában a felvilágosodás íróit. Csaknem kivétel nélkül ábrándozók, sőt rajongók voltak. De ennek az ábrándozók ébresztették fel a nemzetben a haladás vágyát; ezek tették le nálunk a határkövet az elmaradottság és a modern átalakulás korszaka közé.
