Verseghy költeményei
Verseghy költeményei
Verseghy munkássága igen sokoldalú. Nemcsak a költészetnek mind a három fő fajában tett próbákat, de azon kivül foglalkozott a magyar vers technikájának reformjával, a fogságból kiszabadúlta után pedig nagyrészt a nyelvészet terén működött. Mint költő írt dalokat és ódákat, kisebb és nagyobb elbeszéléseket versben és prózában, sőt drámákat is. Költeményei között igen kevés az eredeti. Nemcsak drámai művei és regényes rajzai nem eredetiek, de kisebb költeményeinek eszméiben és tárgyaiban is jórészt Horatiust és Anakreont s a korabeli német költőket, Gellertet és Kleistot, stb. utánozza. Lírai művei közt, a melyek jobbára névtelenül jelentek meg, igen kevés van, melyben a saját egyéniségét mutatja be; inkább egy-egy idegen költői gondolat ragadja meg képzelmét, egy-egy bölcselmi eszme szélesűl ki verseiben némi gúnyos éllel vagy játszi kellemmel. A szerelemnek csak vágyait és sóvárgásait érezteti, de lelkének felindulását éppen nem. Legsikerűltebb dalszerű költeményeiben is csak általános vonatkozásokat találunk a szerelemről s nem egyéni érzelmeket, mint a Lilla, A nefelejtsvirág, A barátság, A szerető boldogsága, Egy álom, stb. Egy pár lírai művén csín és gyöngéd érzelmesség ömlik el, s e részben Verseghy közel áll Szentjóbi Szabóhoz. – Hazafias ódái és szatirái éppen nem sikerűltek. Még legkisebb bajuk a terjengősség, de amazok kevésbbé tudják éreztetni a hazafias felbuzdulást, emezek pedig mintegy belburkoltan mutatják a gúnyos célzatot. Elbeszélő művei pedig mintegy elburkoltan mutatják a gúnyos célzatot. Elbeszélő művei egy-egy anekdotát szélesítenek ki hosszabb mesévé, a melynek valószínűsége s jellem-fejlesztése jobbadán hiányzik. A Szentesiné a szó-fia beszéd, rágalmazás káros hatását, mig az Örömfi Tamás a próbára tett szerelem kitörését rajzolja. Verseghy mindegyik elbeszélő művét tanító célzattal írta. Leghíresebb elbeszélése a Rikóti Mátyás, a melylyel, úgy látszik, a rossz költőket akarta kigúnyolni. Az elbeszélés fő hőse egy ezermester, a ki foglalkozására nézve orgonista-kántor, de ért a képíráshoz, képfaragáshoz s a verscsináláshoz is, azonban mindenben kontár, még az orgonistaságban is, mert sokszor megesik rajta, hogy a templomban táncdalokat orgonál, a min egyszer a falu bolondja valósággal elkezd táncolni. Az orgonista falujába új pap kerűl, a ki Rikótit nem szívelheti s azért ráveszi az egyházi kegyurat, hogy mozdítsa el Rikótit állásától. A kántort megkoszorúzzák s aztán nyugalomba vonúl. E műről jegyzette föl Horvát István, hogy ez »a szerencsétlen magyart tréfáival élesztgette, vidámította, sőt talán … életben is megtartotta« a jelen század első tizedében. Ezen kivül számos eredeti és fordított elbeszélése van még Verseghynek. Elbeszéléseit rímes alexandrinokban, ódáit hexameterekben, dalszerű műveit mértékes rímes sorokban írta. Ő írt nálunk először rímes daktilus sorokat.
Verseghy Ferenc.
