Bánkbán jelességei
Bánkbán jelességei
A gondolat és érzés ereje és nagysága jellemzi őt komoly drámáiban. Merész és szertelen, néha káprázatosan keresett, néha megrendítő az egyszerűségében. Nyelve, mikor igénytelenül beszél vagy beszéltet, természetes és jó. Az indulat hőségének emelkedésével keresettebb, feszesebb, erőszakoltabb lesz. Mintha csak ezzel tudná megkülönböztetni a közönséges beszédet a szenvedelem, a páthosz nyelvétől. A mint alkotása becse nő, nyelve úgy romlik, hogy szokatlan legyen, szokatlan helyzeteket rajzolván és érzéseket fejezvén ki. Különös kimondani, de valóság, hogy Katona rendesen jobb nyelvvel élt, mint minőt Bánkbánjában hagyott reánk. Mondjam-e, hogy ez a műkedvelő jellemvonása, a ki esetleg gyakorol valamely mesterséget vagy művészetet, s bár megvan benne a művész hivatása, de híjával van a mesterség iskolájának. Tudná a lényeget, nem tudja a formát. Engedelmeskedik neki a lélek, de nem bír az anyaggal, a melylyel meg kell tanúlni bánni, azt nem adja a természet. Eszembe ötlik róla a magyar paraszt, a ki oly egyszerűen, világosan és természetesen beszél a magához hasonlók közt, és oly érthetetlenül cifrázza, ha úrifélének szónokol vagy épen írni kénytelen.
Mily kicsinylő kifejezések Katonával szemben: ifjúkori stádium és műkedvelő, dilettáns. De épp e kifejezések adják meg lelkének és talentumának óriás méreteit. A ki nem igen jutott túl ifjúsági kisérletein és a műkedvelő eszközeivel dolgozott csak és megalkotta drámairodalmunk számára a remeket.
Mi a lényeges különbség Bánkbán és az ő többi művei közt? Az ő tehetsége ugyanaz valamennyiben, és ebben testvérek a ő darabjai. A mi elválasztó árkot von az egy és a többi közé, az a következő: a többiben kora uralkodik az írón: a kor ízlése, termékei, kedves tárgyai és drámaírói módszere. Hiányzott azonban lelkéből kora lágysága, energiátlansága, érzékenysége és agyából korának gondolkozása: ez meggátolta abban, hogy siker kövesse darabjait. Bánkbánban azonban egyszerre legyőzi korát, szuverénül érvényesedik egyénisége: immár övé a tárgy, övé a kompozició, övé a jellemzés és mindenekfelett a koncepció. Az inasból kilép a mester. A rab letördeli láncait és a hol eddig másokat követett, egyéniségét megfékezve, ott elül indúl, vezetni az eddig vezetőket. Ezt éreznie kellett. A mi nehány szónyi nyilatkozata Bánkbánjáról ránk maradt, mind azt bizonyítja. Tragikuma és katasztrófája: hogy kora nem értette meg, nem bírt fogékonysággal a tragikus költészet igazsága iránt, nem volt irodalmi míveltsége se hozzá, csak dillettáns közönség és dilettáns irodalom volt, és a ki vezérnek indúlt, magára maradt, nem követte senki, s ő, semhogy egymaga menjen a siket magányosságba mennydörgéseket indítani, melyekre nem hallgatnak az emberek, inkább lemondott és letért, martiriumra kész hősi pályájáról, a rendes, mindennapi polgár ösvényére.
