Mélyhadművelet elmélete
Mélyhadművelet elmélete (szovjet): a Szu-ban az 1930-as években, seregtestek tád. tev-ének formájaként kidolgozott elmélet. Lényege az ellenfél védelmének teljes mélységű, egyidejű lefogása, majd a kiválasztott irányban a védelem harcászati mélységének gyors áttörése, s ennek nagy mélységben történő kifejlesztése. Az erőket négy lépcsőbe csoportosították: 1. rohamlépcső (hk-kal és tü-gel megerősített löv. hdt-ek): feladata a harcászati mélység áttörése; 2. sikerkifejlesztő lépcső (g. vagy lov.hdt-ből álló mozgócsoport): az áttörés után vetették be; 3. légilépcső (a légierő és a légideszantcsapatok): a védelem mélységének lefogására; 4. tartaléklépcső. A ~ kidolgozásában vezető szerepet Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij msl. (1893-1937) töltött be. (Még: →Páncélosháború elmélete) ⬩ SzA, 795.
