Návay Tamás (földeáki),
Návay Tamás (földeáki),
főispán, 1848–1849. kormánybiztos, szül. 1815. decz. 30. Földeákon (Csanádm.); tanult Szegeden és Pozsonyban. Az 1832–36. országgyűlésen a szabadelvű reformpárthoz csatlakozott. 1835. júl. Csanádmegye tiszteletbeli aljegyzője, 1836. szept. 12. pedig tiszt. főjegyzője és táblabirója lett. 1838-ben erélyes intézkedéseivel nagy hasznára volt az árvíztől fenyegetett Makónak. 1839-ben mint a megye országgyűlési követe a Deák-féle szabadelvű párt híve lett és később is mindig vezére volt a megyei ellenzéknek. 1842-ben második alispánná választatott és mint ilyen főleg a törvénykezés és börtönrendszer javításán fáradozott, továbbá nagy érdemeket szerzett a megyei kórház létesítése körül. 1848. márcz. a nemzetőrség és népfelkelési bizottság feje volt, majd főispán és teljhatalmú kormánybiztos. A szabadságharcz után perbe fogták és vagyonát is elkobozták, melyet azonban később visszakapott. 1861-ig nem igen működött a nyilvánosságban, ekkor azonban mint Makó város országgyűlési képviselője ismét a Deák pártjához szegődött. A kiegyezés után Csanád vármegye főispáni méltóságát viselte 1879. márcz. 29. Földeákon történt haláláig.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
M. Hirlap 1851. 581. sz. (Haditörvényszéki itélet).
Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 105. l.
1879: Maros 13. sz., Fővárosi Lapok 75. sz., Vasárnapi Ujság 14., 22. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XII. 1023. l. (Szilágyi Géza).
