Mezey János (öreg),
Mezey János (öreg),
római kath. kántor, szül. 1809. decz. 20-án Vadkerten (Pestm.), hol atyja M. János a község birája volt. M. kilencz éves korában elveszett; egy veszprémi kanonok Kalocsa környékén utazván, az országúton dalolgató fiút felvette kocsijára és magáva vitte; Pápán a Ferencz-rendiek kolostorába adta, hol hat gymnasiumi osztályt végzett, a zenében és énekben is kiképeztetett. Miután barátnak szánták, elszökött és Székesfejérvárra ment, a hol megtudta, hogy Sár-Szent-Miklóson kántortanítóra van szükség; elment tehát oda segédkántornak; néhány hónap mulva főnöke meghalt és őt választották meg kántortanítónak. 1829-ben Halasra került szintén kántornak, de innét csakhamar Kalocsára ment. 1830-ban Ó-Becsén, 1850-ben pedig Kun-Szent-Mártonban (Jász-Nagy-Kun-Szolnokm.), végre 1865-ben ismét Ó-Becsén lett kántor, hol 1880. jún. 13. meghalt.
Munkái:
1. Énekes könyv a nagy-kun szent-mártoni buzgó és áhítatos keresztények számára. Szarvas, 1853.
2. Adventi énekek a boldogságos Szűz Máriához. Kiadja Varga Mihály és Pipa Mátyás. U. ott, 1856. (és Gyula, 1858.).
3. Szűz Mária dicsérete. Az az énekek és imádságos könyv a bucsújáró ker. kath. hivek használatára. Kiadta imádságokkal bővítve Szombathy Sándor. Kalocsa, 1865. (9000 példányban 2. kiadás. U. ott, 1882).
Petrik Könyvészete és Bibliogr. (Neve hibásan van Mészárosnak írva) és Dombi Lajosnak Mezey Istvántól (M. János fiától) nyert adatok alapján küldött szives közlése.
