mérnök és országos kir. építészeti igazgató, a m. tudom. akadémia rendes tagja, szül. 1795-ben Tarjányban (Komáromm.); tanult Pozsonyban, Nagy-Kőrősön és Debreczenben (1810); a mérnöki tudományokat a pesti egyetemen hallgatta s 1825-ben oklevelet nyert. 1832. márcz. 9. a m. tudom. akadémia mathematikai osztályába levelező és azon év szept. 1. rendes taggá választatott. Addig mint országos kir. építészeti igazgató működött; megválasztatása után azonban rendes fizetéssel és nyugdíjjal ellátott magasabb rangú hivataláról lemondott és egyéb jövedelmező mérnöki vállalatait is abba hagyta, hogy egészen a tudománynak élhessen. A mathematikai tudományoknak hazánkba átültetése s meghonosítása ügyében mint úttörő küzdött az elébe gördülő akadályokkal, melyek a nyelvre is vonatkoztak; magyar műnyelvet, műszavakat kellett teremtenie. A m. tudom. akadémiának mindvégig munkás tagja volt. Meghalt 1870. márcz. 9. Pesten.
Néhány költeményt írt a Szépliteraturai Ajándékba (1822). Czikkei a Tudom. Gyűjteményben (1822. IX. A tehetetlen gyökerekről, radices impossibiles, imaginariae), a M. tud. társ. Évkönyvében (II. 1832–34. A mathematikai tudományoknak az elme kifejtésére és köztársaságok virágoztatására befolyásáról, székfoglaló, A Duna regulázásáról, III. 1834–36. Báró Zach Ferencz, Végh István, Horváth József Elek, Humboldt Vilmos és Klaproth Gyuláról, V. 1838–40. A fel- és visszatorlásról, VI. 1840–42. A számbeli felsőbb egyenletek egyenes valós gyökerekben, VIII. 1845–47. Emlékbeszéd Vásárhelyi Pál felett), a Tudomány Tárban (1834. Az erőművek alkalmazásáról s munkatéleléről, Az architekturai szépségről, Észrevételek, Igaz-e azon panasz, hogy erőművek alkalmazása, és mind a száraz, mind a vizi közlekedés könnyebb helyre állítása által a dolgozó nép és kézi munkájok napi béréből élők, élelem s keresetmódjoktól megfosztatnak? Zamboni örökmozgója, Babbage számoló mozdonya, 1835. A közlekedés rendszeréről, 1842. Közgazdaság fogalma és elvei, 1843. Nemzetviszonyok: 1. Erő elemei, 2. Munkásság foganata, 3. Pénzviszonyok, 1844. Népnevelés, realismus és a tudományok befolyása, terjesztése és alkalmazása), az Ismertető az öszművészetben (1838. Duna-szabályozás és a budapesti lánczhid, A budapesti állóhid tárgyában. 1839. A viszszahatás theoriájának részletes vizsgálata), a Társalkodóban (1839. Urbéri szabályozásról, 1848. A gyökérhuzásokról), a Műiparban (1841. Térképek készítése), a Hetilapban (1845. A villámhárítókról sat.), a M. Académia Értesítőjében (1847. Az egyenletek alábbszállításáról, A felsőbb egyenletek megfejtéséről, 1848. A negyedik fokú egyenletek fölfejtéséről, 1850–51. A gyökérhúzások egy új módja. I852. A cubik gyökerekről, Emlékbeszéd Beszédes József felett, 1853. A hanglépték, öszhangzatok és mérséklet számviszonyairól, Az asztalmozgatás tüneményéről, 1854. A közelitő törekek közbeiktatásáról, A láncztörekekről, 1856. A bűvös négyszögekről, A hanglépték kiszámításáról, 1858. Egy nehéz feladat megoldásáról, 1859. Armellino hangolási módszeréről, 1860. Egy nehéz feladat megoldásáról, Némely kéteseknek vitatott mathematikai elvek igazolása, 1861. A háromszög határozatlan területéről, A külpontiszegletek középponti viteléről vagy középpontosításáról, Cardan szabályáról s az egyenletek általános feloldásáról, 1862–63. A műnyelvről és műszavak alkotásáról, Az egyenletek általános megoldásáról és határ-értékeiről, 1865. A régi római font súlymértékéről, 1867. Az egyenletek gyökereinek határairól, A felsőbb egyenletek gyökereiről mint első fokú szorzókról, 1868. Az egyenletek megoldásáról és szorzókra osztásáról, 1869. A mathematikai műszavakról és fogalmakról), az Irodalmi Őrben (1845. könyvismertetés), az Uj M. Muzeumban (1856. Az emberiség eszményi kifejlődése) és a M. Sajtóban (1857. 154. sz. Viszonzás Brassai urnak a hangmérséklet tárgyában).
M. Tudom. Akadem. Almanach 1861. 177., 178, 1863. 239, 1864. 243, 1865. 241, 1866. 218, 1867. 296, 1868. 235, 1869. 226. l.