keserű
keserű – ‘az epééhez hasonló kellemetlen ízű’; ‘gyötrelmes, kínos’: keserű tapasztalatokat szerzett; ‘kiábrándult ‹ember›’. Származékai: keserűség, keserít, keserítő, keserül, kesereg, (el)keseredik, (el)keseredés, keserves, keserv, kesernyés.
A szócsalád keser- töve ősi ugor örökség: vogul kvosertaht (‘erős, fanyar, keserű íze van’). Az ősi alak *kecsere lehetett. A keserv a ~ alakváltozata (mint szaru–szarv), a kesernyés ny-je kicsinyítő képző.
