Reichert Róbert
Reichert Róbert (Bp., 1901. szept. 15. – Bp., 1937. júl. 8.): mineralógus. 1924-ben a bp.-i tudományegy.-en szerzett középisk. tanári oklevelet. 1925-ben ásvány-kőzettanból doktorált és 1935-ben e tárgykörből egy.-i magántanár lett. Az egy. ásvány-kőzettani intézetének tanársegéde, majd adjunktusa volt, 1932-ben az angolkisasszonyok polgári isk. tanárképzőjének előadó tanárává hívták meg. Kutatásai során Mo. néhány érdekesebb zeolitelőfordulásával, így a nadapi laumontittal, a dunabogdányi Csódihegy érdekes ásványtársaságával foglalkozott; ismertette a Rozsnyó és Sajóháza gazdag vasérceit kísérő szfaleritokat. Értékes adatokat szolgáltatott a Salgótarján környéki és Nógrád vm.-i bazaltok, a Mórágy vidéki gránitok ismeret hez, feldolgozta a Szanda-hegy piroxén-andezitjét és még számos hazai előfordulás kőzetét és ásványait. Tanulmányai a Földtani Közlöny 1924 – 35. évfolyamaiban jelentek meg. Eredménnyel működött tudományának népszerűsítése terén is. – F. m. Ásványhatározó (Zeller Tiborral és Koch Sándorral, Bp., 1931); A csodálatos kristály (Földtani Ért. 1937): A föld őstörténete (Bp. 1938). – Irod. Papp Ferenc: R. R. emlékezete (Földtani Közl.. 1938).
