Lámfalussy Sándor
Lámfalussy Sándor (Topolya, 1890. szept. 11. – Sopron, 1975. aug. 4.): erdőmérnök, egyetemi tanár. Erdőmérnöki oklevelét a selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n 1914-ben szerezte. Szolgálatát Zalatnán kezdte. 1919-től Sopronban tanársegéd a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk. Erdőhasználattani Tanszékén. 1922-ben az Esterházy-uradalomba került. Lentiben, Csömödéren, Kaposváron és Sopronban dolgozott. Erdei vasutakat és fűrésztelepeket tervezett és épített, az erdőgazdálkodás gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, főleg fakitermeléssel, erdőfeltárással, fafeldolgozással. 1939-1945 között az Esterházy erdőbirtokok ig.-ja volt. 1945-46-ban az Erdészeti Kutató Intézetben dolgozott. 1946-tól a Bp.-i Műszaki Egy. erdőhasználattani tanszékén előadó, 1948-tól egy.-i tanár, a soproni Erdőmérnöki Főiskola erdőhasználattani tanszékének vezetője 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig. Bedő Albert-emlékéremmel tüntették ki. – F. m. Erdőhasználattan I-II. (Sopron, 1953). – Irod. L. S. (Erdőgazdaság és Faipar, 1975. 9. sz.); Zilahy József: L. S. Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián… (Sopron, 1983).
