Harmat Artúr
Harmat Artúr (Nyitrabajna, 1885. jún. 27. – Bp., 1962. ápr. 20.): karmester és zeneszerző. Tanulmányait a Zeneművészeti Főisk.-n végezte. Egy ideig Nyitrán, majd 1912-től Bp.-en működött. 8 éven át éneket tanított isk.-kban, majd énekoktatási szakfelügyelővé nevezték ki. 1921–27-ben a Palestrina vegyeskar karig.-ja, 1922–26-ban a Székesfővárosi Felsőbb Zeneisk. tanára, 1922–38-ban a belvárosi főplébániatemplom karnagya. Karvaly Viktorral új énekiskolát írt a polgári és középisk.-k részére, úgyszintén átdolgozta Kacsóh Pongrác elemi isk.-i tankönyveit. 1924–60-ban a Zeneművészeti Főisk.-n tanított (gregorián éneket, liturgikát, ellenponttant). 1926-ban létrehozta a Zeneművészeti Főisk.-n az egyházzenei tanszakot. A bp.-i Szent István-bazilika karnagya volt. – M. Misék és motetták (De profundis, Tantum ergo stb.); Népének-feldolgozások (Ének szt. Margithoz); Világi kórusművek (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Csokonai Vitéz Mihály szövegére); Mátyás anyja, Arany János szövegére (bem. 1956). Összeállította Sík Sándorral az új énektárat (Szeret vagy, Uram! 1931), Werner Alajossal a kántorok részére a Cantus Cantorumot (Bp., 1958) a szertartások egy részének m. nyelvű fordításával és bőséges magyarázatával. Tankönyve: Ellenponttan (I–II. Bp., 1947. 1958)
