Késés
Késés Késésről akkor beszélünk, ha valami a megállapított, várt, remélt időben vagy gyorsasággal nem történik meg (h. mhh, msk, 'hr, g. bradünein, bradüsz, khronizein).
1. Köznapi értelemben a késésnek lehetnek belső, külső és ismeretlen okai. Lót késlekedett engedelmeskedni az angyalok sürgetésének, s ezzel veszélyt vont magára és családjára. Jó, ha a késlekedőket angyali kezek ragadják meg, hogy el ne késsenek, s el ne vesszenek (1Móz 19,16; Júd 23). A késlekedés sok időt rabol el (1Móz 43,10). Gyakran tétovázás, bizonytalankodás okozza a késést. Ezért a tétovázókat, félénkeket biztatni kell (1Móz 45,9). Izráel nem késlekedhetett a kivonulással, mert kergették (2Móz 12,39). Mózes késett lejönni a hegyről (2Móz 32,1). Amikor Sisera nem érkezett meg a várt időben a csatából, anyja kétségbeesetten kérdezgette, hogy miért késik (Bír 5,28). Eglón szolgáinak a késlekedése elég volt ahhoz, hogy Éhud elmeneküljön (Bír 3,26). Amászá elkésett a rábízott feladat teljesítésével, s ez életébe került (2Sám 20,15). Zakariás késve jött ki a templomból, mert kijelentést kapott (Lk 1,21). Lakodalmaknál előfordult, hogy a vőlegény késett (Mt 25,5).
2. Az ember feladata, hogy Isten akaratát késés nélkül teljesítse. Az Istentől kapott javakból késlekedés nélkül kell adni (2Móz 22,28). A fogadalom teljesítésével nem szabad késlekedni (5Móz 23,22; Préd 5,3). A zsoltáros tétovázás, késlekedés nélkül igyekszik cselekedni Isten akaratát (Zsolt 40,9). Van, amikor a késlekedés szükséges. A B-i útmutatás szerint gyorsnak kell lenni a hallásra, késedelmesnek a szólásra és a haragra (Jak 1,19). A reménység beteljesedésének a késése beteggé teszi a szívet, ezért igyekezni kell minden tőlünk telhetőt megtenni másokért (Péld 13,12). Vannak végzetes késések: ha valaki nem békül ki ellenségével az úton (Mt 5,25k), elkésik a menyegzőről (Mt 25,10kk; Lk 13,25kk), és a megtéréssel (Ézs 30,15; ApCsel 17,30k; Jel 2,5k; 21k3,19).
3. Az ember nagy lehetősége: Imádkozni az Úrhoz, hogy ne késsen. A bajok, nyomorúságok, próbák között gyötrődő szív fájó kérdése: Uram, meddig, miért késel (Zsolt 10,1; 13,2). Isten gyermekei kérhetik őt, siessen, ne késsen segítségével, szabadításával (Zsolt 40,18; 22,20; 70,6; 102,3; Dán 9,19). Ezek az imádságok örvendező hálaadásba torkollanak: bár Isten – emberi szemmel nézve – késett, de nem késett el. Isten gyermekeinek feladata is, hogy kérjék az Urat: ne késsen beteljesíteni ígéreteit (Zsolt 102,3).
4. Az Úr késése mindenekelőtt kegyelem. Isten népének mind az ÓSZ, mind az ÚSZ szerint esengő várása, reménysége az Úr eljövetele. Mindkét szövetség népe tapasztalta és tapasztalja, hogy az Úr (az Úr-Isten, az Úr-Krisztus) eljövetele késik. Az ÓSZ és az ÚSZ egységesen azt tanítja, hogy e késés mögött az Úr kegyelme és szeretete rejtőzik, mert még mindig bűnbánatra és megtérésre vár (2Móz 34,6; 4Móz 14,18; Ézs 30,18; Zsolt 86,15; 1Pt 3,20; 2Pt 3,15). De eljövetele biztos, és ítélete nem marad el (5Móz 7,10; Ez 12,25.28). Az Úr késése nevelő eszköz is, amivel bizalomra, türelemre, állhatatosságra nevel (Hab 2,3; Zsid 10,37). Az Úr késése megmagyarázhatatlan titok, és csodáinak hordozója. Ábrahám és Sára azt gondolta, hogy Isten elkésett az ígéret beteljesítésével, de Isten így akarta megmutatni mindenható hatalmát az ígéret népe életében (1Móz 17,15kk; Gal 4,28). Mária és Márta azt gondolta, hogy Jézus elkésett, de nem késett el, hanem nagyobb kegyelmet adott (Jn 11). Sokan azt gondolták, hogy Isten elhagyta Jézust a kereszten, elkésett a segítséggel, de nem elkésett, hanem mindennél nagyobb szabadítással és dicsőséggel ajándékozta meg (Mt 27,19kk; ApCsel 2,22kk; 4,10; Fil 2,2kk). Mindez hódolatra indít, és reménységre bátorít. (Ld. VÉGVÁRADALOM)
NA
