Keserű, keserűség
Keserű, keserűség A fogalmi körbe az ízek egy fajtája ugyanúgy beletartozik, mint a szó melléknévi formájával jelölt lelkiállapot.
Ízmegjelölésként áll előttünk a szó páskabárány elrendeléséről szóló feljegyzésben (2Móz 12). Az elkészített húst keserű füvekkel kellett elfogyasztani. Ezek a füvek a nomádoknál sót helyettesítettek. Izráelt viszont jelképesen emlékeztették az egyiptomi fogság keserűségeire.
A pusztai vándorlás során Márában talált víz keserű volt, azaz élvezhetetlen (2Móz 15,23kk). A sós, pusztai talajból ilyen forrás több helyen is lehetett. A nép szomjúságát viszont csak akkor olthatta, amikor már édessé vált.
A féltékenységi törvény előírása szerint a házasságtöréssel gyanúsított asszonynak a pap kezéből elvett keserű és átokhozó vizet kellett meginnia (4Móz 5,11–31), hogy ha bűnt követett el, akkor utolérje az átok és gyümölcstelenné tegye.
A lélek fájdalmas, vergődő hangulatának kifejezésére, ill. jelzésére is többször találjuk ezt a szót. A »mar nefes« áll a Bír 18,25; 1Sám 22,2; 2Sám 17,8; Ézs 38,15; Ez 27,31; Jób 3,20; Péld 31,6-ban. Anna lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz (1Sám 1,10), Jób is keserű szívvel panaszkodik Istennek (7,11; 10,1). A keserűségükben szinte kétségbeesett emberekről beszél 1Sám 22,2; 2Sám 17,8; Bír 18,25).
Jób úgy látja, hogy az ember lelkét az élő Isten keseríti meg (27,2). A keserűség nemcsak az imádságban tör magának utat, hanem a jajkiáltásban is (Eszt 4,1; 1Móz 27,34). Sírnak és jajgatnak az emberek gyászuk keserűségében (Ez 27,30.31). Jeruzsálem nagy veszélybe kerülése idején kiáltozás hangzik, és a békekövetek keserves sírása (Ézs 33,7). Keserves hang és a hősök kiáltozása hallatszik az Úrnak nagy napján is (Zof 1,14). Keserves nappá változtathatja Isten az ember ünnepét (Ám 8,10). Lehet bántóan keserű a szó (Zsolt 64,4), a halál (1Sám 15,32). A keserves dolgok forrása Jer szerint az Isten elhagyása (2,19; 4,18).
Ez a kemény és nem könnyen elhordozható emberi érzés megronthatja a családi légkört (Kol 3,19) és a gyülekezeti életet, s egyáltalán az ember közösségi életét (Jak 3,14). Ezért kell ügyelni arra, hogy a keserűség gyökere felnövekedve ne fertőzzön, és ne okozzon kárt sehol (Zsid 12,15). Legyen távol tőlünk minden keserűség (Ef 4,31).
DI
