Képtisztelet
Képtisztelet Izráel hitét nagymértékben formálták azok a Pent-ban olvasható tilalmak, amelyek istenképek készítésére és imádására vonatkoztak. Ezek elsőrenden az istenség(ek) plasztikus kiábrázolását tiltották (peszel, maccébah – vö. 2Móz 20,4k; 23; 3Móz 19,4; 26,4; 5Móz 4,13kk; 27,13).
E tilalom hátterében az az ókori K-i képzet áll, hogy a kép nem csupán neutrális kiábrázolása, hanem egyúttal része is az istenségnek. Így érthető Lábán panasza, amikor Rebeka az istenszobrokat elviszi tőle (1Móz 31,19.30). Míka azzal vádolja Dán törzsének tagjait, hogy azok elvették istenét (Bír 18,20.24; vö. 1Móz 35,2.4; 2Móz 32,1.4). Az istenszobrok előtt füstölő- és italáldozatot mutattak be (Hós 4,13; Jer 7,18), ennivalót ajándékoztak neki (Hós 2,8), csókolgatták (1Kir 19,18; Hós 13,2), kezet fogtak vele (Zsolt 44,21), ünnepi menetben körbevitték (Ézs 46,7; Jer 10,5), megalázkodtak (1Kir 19,18) és táncoltak előtte (1Kir 18,26kk).
Tagadhatatlan azonban, hogy bizonyos díszítéseket (kerúbok, bikaszobrok stb.) alkalmaztak Salamon templomában is, de a képtisztelet legcsekélyebb jele sem mutatkozott soha e képek és szobrok irányában.
A makkabeusi korban erősödik fel az erőszakos HELLÉNIZMUS ellenhatásaképpen az a radikális képellenes magatartás, amely nem csupán az istenszobrok és képek, hanem minden élőlény festői vagy plasztikus kiábrázolását megtiltja. Ez a radikális képellenesség természetesen nem érvényesülhetett a hellénista-római diaszpóra (ld. ott) zsidóságának gondolkodásában. Amikor pedig a keresztyénség végleg elszakadt a zsidóságtól, szintén teret adott a 4. szd.-tól kezdődően a képek tiszteletének.
