Gileád
Gileád A név (h. gilcád) értelme homályos. Valószínűleg hegyes, sziklás vidéket jelent. A B-ban földrajzi megjelölésként és személynévként egyaránt előfordul.
I. Földrajzi meghatározásként a Jordántól K-re eső területet jelöli. Határai: K-en a pusztaság, D-en az Arnón, NY-on a Jordán, É-on a Jarmuk. Területét a Jabbók D-i és É-i részre osztja (5Móz 3,12kk; Józs 12,1kk). Éghajlata kissé keményebb Kánaánénál. A hó és a dér nem ritkaság. Felszínét alapvetően a Gileád-hegység határozza meg, amely a Genezáret-tó D-i végétől a Jordán torkolatáig húzódik. Gyakran az Arnóntól É-ra elterülő ammóni fennsíkot is hozzászámítják. A Gileád-hegység, a Jordántól NY-ra eső hegyvidékhez hasonlóan, nem zárt gerincű hegység. Valójában mészkőfennsík, elszórt hegycsoportokkal. Átlagmagassága 660 m, É-on 1247 m-ig, D-en 1113 m-ig emelkedik. Vízben gazdag, nagyon termékeny terület. Nagy kiterjedésű legelők (4Móz 32,1; Énekek 4,1; 6,5), hatalmas erdők borítják. Egyik erdejében lelte halálát a lázadó Absolon (2Sám 18,6). Híres volt gyógyfüveiről és balzsamáról is (1Móz 37,25; Jer 8,22).
A B váltakozó értelemben használja a Gileád elnevezést, ami eredetileg egy város (Bír 10,17k, ma dzsalcad), vagy egy hegy (1Móz 31,21kk) neve lehetett. Olykor az egész Jordántól K-re eső területet érti alatta (Józs 22,9.13.15.32), máskor csak a Jarmuktól D-re eső vidéket. Ez esetben Básán és Gileád együtt jelenti a Jordánon túli dombvidéket (Józs 13,11; 2Kir 10,33). A Jordántól K-re tehát, É-ról D felé haladva, Básán, Gileád és a síkság (Misór) a sorrend.
A honfoglaláskor Gileád D-i része Rúben és Gád, É-i része pedig Manassé törzse felének az öröksége lett (5Móz 3,12-17; Józs 13,24-32). A bírák korában az ammóniak sokszor megtámadták a Gileádban lakó izráelieket (Bír 10,7.11; 11,4kk). Saul az ammóniak legyőzése után lett Izráel elismert királya (1Sám 11,1kk.12k). Az ország kettészakadása után Gileád az É-i országrészhez, azaz Izráelhez tartozott, s elsősorban ez a terület szenvedett a legtöbbet az arám-szír és az asszír támadásoktól. A Kr. e. 9. szd.-ban Damaszkusz elfoglalta (2Kir 10,32k; 15,29; Ám 1,3). Kr. e. 733-ban pedig asszír uralom alá került. A g.-római korban ismét virágzásnak indult. Városok épültek, melyeknek lakói g.-ül beszéltek, s a g. műveltségi körhöz tartozóknak érezték magukat (ld. PEREA; DEKAPOLISZ). A jeruzsálemi keresztyének a város ostroma elől a gileádi Pellába menekültek.
Gileád többször szerepel a prófétai ítélethirdetésekben (Ám 1,3.13), ígéretekben (Jer 50,19; Abd 19; Zak 10,10; Zsolt 60,9; 108,9). Mikeás azért imádkozik, hogy Isten úgy pásztorolja népét, hogy legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben (Mik 7,14).
II. Személynévként
1. Mákír fia, Manassé unokája a gileádi nemzetség atyja (4Móz 26,29; 27,1; 36,1; Józs 17,1kk).
2. Jefte bíró atyja, Manassé unokájának a leszármazottja (Bír 11,1k).
3. A gádi Míkáél fia (1Krón 5,14).
