Szemgyuladások,
Szemgyuladások, e csoportba azon szembajokat foglaljuk, melyek a gyuladás külső tüneteivel jelennek meg. Sz. származhatnak sérülésből, p. idegen testecskék behullásából, melyek vagy a szaruhártyán tapadnak meg, vagy a felső szemhéj alá rejtőznek. Maró szerek elroncsolhatják a kötőhártyát. Tüzes vas, égő szivar érinthetik a szaruhártyát. Hegyes, éles testek karcolhatják, szúrhatják, vághatják a szemet, fertőzés útján támaszthatnak genyedő gyuladást. Fertőzött sebekből lett fekélyek pusztíthatják a szaruhártyát, még gyógyulásuk is maradandó foltokat, hegedéseket hagy, sőt áttörés esetén a szivárványhártya is odaforrad. A szivárványhártya genyedő gyuladása folytán genyedség gyülik meg a szemcsarnokban (hipopion). Legnagyobb foku gyuladás az u. n. panaftalmitisz, melynek jelenségei a szemhéjak duzzadása, a szemtekei kötőhártya dagadása, a szemteke kidülledése, a szivárványhártya gyuladásából származó hipopin (l. o.), a szaruhártya elhomályosodása, sőt elgenyedése. Mindezt nagy fájdalom kiséri. A gyuladás szüntével a szemteke összezsugorodik, megvakul. Különösen veszedelmesek a szem belsejébe furakodott s onnan ki nem vehető idegen testek, mert nemcsak a sérült szemet tehetik tönkre, hanem közlető, v. szimpatikus gyuladást támaszthatnak a másik szemben is. A szimpatikus szemgyuladás hetek, hónapok, sőt évek mulva indulhat meg a másik szem sérülése után. Az addig ép szem fénykerülővé válik, káprázik, borusan lát, szivárványhártyája izzadmányt termel, mely letapasztja a szembogár széleit, sőt elborítja az egész szembogarat s lassankint egészen tönkre teszi a látást.
A Sz. másik csoportjába a ragadós szembajok tartoznak. Ezek között legveszedelmesebb a szem diftériája, mely első sorban a kötőhártyát roncsolja el, majd a szaruhártya elpusztításával okoz vakságot. Igen veszedelmes a genyedő szemgyuladás, melyet a húgycső kankós váladékának fertőzése okoz. Ha a szemet fertőzés érte, néhány napra rá megvörösödik, majd genyedséget termel a kötőhártya. Erősen megdagadnak a szemhéjak, hurkaszeüren emgduzzad a szemtekei kötőhártya (chemosis), hogy szinte eltemeti a szaruhártyát. Igen könnyen kifekélyesedik, sőt egészen elmállhat a szaruhártya. Ezt a bajt nevezik hibás magyarsággal szemtakárnak. Azonos természetü az újszülöttek szemgyuladása (ophthalmia neonatorum), mely abból származik, hogy az anya hüvelyének kankós váladéka szülés alatt fertőzi gyermeke szemét. A vakok intézetébe jutó gyermekek legnagyobb része ezen az úton szerzi vakságát. Igen elterjedt, némely vidékeken járványos baj az egyiptomi szemgyuladás vagy trachoma. Ez érdessé, szemölcsöktől bársonyossá teszi a szemhéjak kötőhártyáját, áthajló redőjükben kocsonyás göböket támaszt. Utóbb a szaruhártya is érdessé, erezetté válik (pannus). Ha a baj évekig eltart, a szaruhártya tágulása (keratektázia) is rontja a látást, a kötőhártya zsugorodása miatt hibás állásuvá váló szempillák sértegetik a szemet. Az orbánc és pokolvar a szemhéjakon verhet fészket, bedagasztja a szemet, elroncsolhatja a szemhéjakat.
A harmadik csoportba foglalhatjuk a bizonyos idült általános betegségek alapján fejlődő Sz.-at. Igy a szifilis heves szivárványhártya-gyuladás alakjában nyilvánulhat a szemben. A szem fehére megpirosodik, a szembogár megszűkül, a széle közelében vöröses csomó támad a szivárványhártyában, ez a szél erősen letapad a lencsére, a gyuladást nagy szemfájás kiséri. A szifilises szülőktől származó gyermek szaruhártya-gyuladást kaphat (keratitis parenchimatosa), melytől bágyadt fényü, füstszerüen zavaros lesz a szaruhártya s csak lassacskán tisztul meg a gyógyulás folyamán, ha ugyan nem hágy maradandó foltokat. Ez a gyuladás azonban nem mindig szifilisből származik, a vérképződés más idült fogyatkozás alapján is fejlődhet. Nincs még tisztázva az episzkleritisz származása, de kétségtelenül szinten a vérképződés bajában rejlik az oka. A szem fehérén támadnak lapos kerek sárgás csomók, melyek belöveltségtől vöröslenek s érintésre nagyon fájnak. Az a természetük, hogy egyik csomó multával másik keletkezik, s lassanként az egész szem keürletét körüljárhatják, sőt szürke sávot hagyhatnak a szem fehérén. Ótvaros, gyönge, vértelen vagy görvélyes gyermekek szokott baja az ótvaros vagy flikténás szemgyuladás. Apró göbök támadnak a szemtekei kötőhártyában, közel a szaruhártya széléhez, kalomel-por behintésére rendesen szépen eloszlanak. Veszedelmesebbek a szaruhártya filikténái, mert könnyen elfekélyesednek, sőt áttörhetik a szaruhártyát. A fekélyek helyén maradó foltok (makulák, nubekulák) a látást nagy mértékben rontják, ha a pupilla elé érnek. Elhanyagolt esetekben a szaruhártya nagy része elpusztulhat s elhegedéskor a kitágult szövet sztafilomát alkothat. A szemhéjak szélének megvörösödése, fekélyesedése, varosodása, szóval a blefaradenitisz, szintén görvélyes hajlandóságra vall, valamint a folytonosan ismétlődő árpa is. Az árpa némelykor heves fájással s a szem teljes bedagadásával jár, de a baj természetére nézve fölvilágosít, hogy magát a szemtekét épnek látjuk.
Külön csoportba kell foglalnunk azokat a Sz.-at, melyeket hurutos szembajoknak neveznek. ugy látszik, különféle külső ártalmak, hideg és meleg, szél, por, füst, tisztátalan levegő, az orrból átterjedő nátha az előidézőik. ide tartozik az egyszerü kötőhártya-hurut (conjunctivitis castharralis), mely könnyezés és csipásodás, sőt reggeli betapadás alakjában nyilvánul, az ember ugy érzi, mintha por volna szemében, este elnehezedik a szeme, mintha álmos volna. Ha az alsó szemhéjat lehúzzuk, élénk vörösnek látjuk a kötőhártyáját. Nem szokott veszedelmes lenni, de néha igen makacs; könnyen idültté válik, amikor a kötőhártya eldurvul, a szemhéjak elpetyhüdnek, az alsók zacskósak lesznek, sőt kifordulnak (ectropium). Némelykor súlyosabb alakot ölt, amikor hurutos szemgyuladások (ophthalmia catharralis) nevezik. A szemhéjak kissé megdagadnak, a szemteke is vörös lesz, sőt kis vérzések támadhatnak rajta, nagyon hasonlít ahhoz, mintha genyedő Sz. kezdődne, de néhány nap multán eldől a sorsa. Ide tartozik az u. n. tavaszi szemgyuladás is, mely tavaszszal kezdődik s őszkor múlik, aztán évekig meg-megjön. A szemhéjak kötőhártyája halavány, fakóvörös, laposan szemölcsözött a szemtekei kötőhártyán megvastagodások, szenynyes szinü, tömött halmok támadnak, melyek őszkor szintén elmulnak. Nagy viszketés is szokta az embert bántani. A hurutnak az egyiptomi szemgyuladásra emlékeztető formája a tüszős hurut (conjunctivitis follicularis), mely az alsó áthajló redőben támaszt apró, de nem kocsonyás rögöket. A hurut folytán kitáguló könnytömlőben gombák szaporodhatnak el s genyedségessé teszik a bő váladékot. A gyuladt könnytömlőtől bedagadhat a szem. Időszaki szemgyuladás (lovaké) l. Havi vakság.
Látni való, hogy a Sz. oly sokfélék és oly különböző természetüek, hogy megbocsáthatatlan hiba, ha mindenféle Sz.-at egy kalap alá véve házi szerekkel vagy csodás hatásunak hirdetett szemvizekkel és kenőcsökkel kuruzsolnak. Amely szer egyik bajban használt, áthat a másikban. Az egyszerü hideg borogatás hasznos némely bajban, másban árt. Orvos dolga a rendelés. A gyógyítás főbb elveit a következőkben foglaljuk össze: sérüléses szembajban jó a hideg borogatás, a sértő testecskét mentül hamarabb ki kell a szemből venni, maró szert azonnal bő vizzel kiöblíteni, égés után a szemet kössük be. Ha a sérülés genyedésbe megy át, meleg borogatásra kell áttérni. A szivárványhártya gyuladása ellen atropinnal kell a pupillát kitágítani. Minden nagyobb szemgyuladás esetén jó hatásu a halánték megpiócázása. Fertőzéses szembajokban a szem genyedő váladékát bő vizzel kell folyton elmosni. A fertőtlenító szerek közül a szem csak az enyhébbeket tűri, u. m.: a 3 %-os bórsavat, az 0,1 %-os szublimátot, az 0,1 %-os káliumhipermangánikumot, az 1 %-os pokolkő-oldatot. Ez utóbbival való ecsetelések jó hatásuak a genyedő Sz., a trachoma, sőt az egyszerü hurut ellen is. Az általános betegség alapján fejlődő szembajokban azt a betegséget is gyógyítani kell. Flikténás Sz. fő szere az óvatosan behintett kalomel. A szemhéjak gyuladása ellen masszálás alkalmazható, hasonlóképen az episzkleritisz ellen is. A hurutos szembajokat jól megválasztott összehúzó szemviezekkel s borogatásokkal gyógyítják. L. még Szembajok, Szem (egészségtana).
