Pola
Pola (Pulj), az ugyanily nevü isztriai kerületi kapitányság székhelye és 1850 óta az osztrák és magyar monárkia fő hadi kikötője Isztria D-i végének közelében, terjedelmes és biztos öböl belső végében, vasút mellett, (1890) 38 937 (1851. még csak 1100) nagyobbára olasz lak., kikötői admiralitással, tengerészeti arzenál- és várparancsnoksággal, hidrográfiai és különféle tengerészeti és katonai egyéb hivatallal; 28 kisebb-nagyobb erődítménynyel; ezek közöl a kiválóbbak a Mária-Lujza, a Monte-Cristo az öböl bejáratánál, a Berudella, Musil, Miksa a D-i oldalon, a Tegethoff a Brioni-szigeteken, a San Giorgio, San Michele és Moridal. Épületei közül a kiválóbbak: a XV. sz.-beli dom, egy három hajós bazilika antik oszlopokkal, a San-Francesco-kolostor (XIII. sz.), most katonai raktár, román portáléval; a városház; a tengerészkaszinó; a hidrográfiai hivatal; a csillagvizsgáló a Monte-Zarón; az admiralitás épülete; a tengerészeti muzeum; a nagyszerü tengerész-arzenál; a hajógyárak és dockok, amelyek a szárazzal vas függőhíd által összekötött Olaj-szigeten vannak. Nagyszerüek a római építményromok; ilyenek: a 16 m. széles, 8 m. magas Augustus és Roma temploma, 7 korintusi oszlopból álló portikuszszal és pompás díszítményekkel; a kolosszális amfiteátrum (24 m. magas), amelyet Septimius Severus és Caracalla tiszteletére 198-211-ig 25 000 néző számára építettek, 2 sor 5,7 m. magas nyilt ívekkel (72); a diadalkapu (Porta Aurea, 8 m. magas, 7 m. széles), amelyet az actiumi ütközet után Salvia Postumia állított föl; végül a Diana-templom és az 1845 óta kiásott két kapu: a Porta Erculea és Porta Gemina. A régi római kapitolium helyén áll azon erősség, amelyet a XVII. sz.-ban a velenceiek építettek és Ferenc császár korában felújítottak. Pola emlékszobrot állított Carrarának, aki e régiségek konzerválása körül szerzett magának érdemeket, Tegetthoff admirálisnak, amelyet Kundmann készített és Miksa főhercegnek, az osztrák tengerészet megalapítójának. Polát a hagyomány szerint kolchisziek alapították. Miután a rómaiak elfoglalták Isztriát, Polát Pietas Julia néven római gyarmattá, hajóállomássá és hadi kikötővé tették. A római birodalom megdőlése után minden jelentőségét elvesztette. 1148. a velenceiek vették birtokukba. A velenceiek és genovaiak közt folyó háboruban többször és 1379. teljesen feldúlták. 1848. nyilvánították hadi kikötővé és 1856. tették le az alapkövet az arzenálhoz. 1886. fejezték be a tenger felőli erődítményeit. V. ö. Notizie storiche di Pola (1876); Pola, seine Vergangenheit u. Zukunft (Bécs 1886).
