Le Sueur
Le Sueur (ejtsd: lü szüör), 1. Eusztrák, francia festő, szül. Párisban 1616 megh. u. o. 1655. Vouet tanítványa, főleg Rafel és Poussin hatása alatt festette meg műveit, melyekben rendkivül komoly művészi felfogás, nemes egyszerüség nyilatkozik meg, menten minden hamis pátosztól, de amelyek nagyon is magukon viselik L. mintáinak a nyomát. Első nagyobb műve a Lambert de Thorigny párisi palotája számára festett képei (jelenleg a Louvreban), u. m.: Amor története, Apollo és Phaëton, Granymedes elrablása. 1645-48. festette leghiresebb művét, 22 képet szt. Brunó életéből a párisi kartauzi kolostor kis keresztfolyosójában (jelenleg szintén a Louvreban), melyek közül leghatalmasabb a szt. Brunó halálát ábrázoló kép. A Louvreban van még 1649. festett hires képe, mely szt. Pál apostol szereplését ábrázolja Efezusban, azonkivül több vallásos tárgyu képe. Néhány képe van a szt. pétervári Eremitageban, a berlini és müncheni képtárakban stb.
2. L. János Ferenc, francia zeneszerző és iró, szül. Drucat-Plesselben 1760 febr. 15., meghalt Párisban 1837 okt. 6. Az 1795. alapított Conservatoire felügyelőjévé nevezték ki. Itteni tanártársaival, főleg a szintén iperairó Catellel versengvén, 1802-ben le kellett mondania, s ezóta nyomorban élt 1804-ig, mikor Palsiello, Napoleon első konzul nyugalomba vonuló karnagya, őt ajánlotta utódául. 1814. királyi udvari karnagy lett és a Conservatoire zeneszerzési tanára, akadémikus stb. Sokat alkotott: 33 (jobbára szinpadias ízü) misét, oratoriumot (Deborah, Rachel, Ruht), Tedeumokat, Stabat matert, motettet, kamarazenét, 9 operát (La caverne, Télémaque, Les bardes). Zeneelméletbe és oktatásba vágó művein kivül megirta Palsiello életrajzár (1816). L.-ről könyvet irtak: Raoul-Rochette (1837); Stéphen de la Madeleine (1841) és a progtammzene szempontjából Fouque, L. mint Berlioz előfutára c.
