Kelta mitologia.
Kelta mitologia. A kelták vallása természeti tünemények istenítése. Főisteneik (Caesar szerint) megfelelnek Apollo, Mars, Jupiter és Minerva szerepének és azért a római iróknál e néven fordulnak elő. Emellett azonban előfordulnak a helyi melléknevek; változók amaz országok szerint, amelyekben a kelták megtelepedtek. Apollo egyes melléknevei (Belenus, Borvo, Grannus) különválasztva mint külön istenségek is előfordulnak. Az utóbbiak közül a legkiválótt Belenus, a kelta napisten. Azonos a déli Franciaország területén tisztelt Abellióval és a Rajna és Duna-melléki Grannussal. Legfőbb atributuma gyógyítás, mint ilyen a források istene, szent növénye a beléndekfű. Jupiter 3 melléknévvel rendelkezik: Taranis, Esus és Teutates (az utóbi Marsnak mellékneve egyszersmind). Esust Pictet a szanszkrit asu-ról származtatja és főistennek tartja, képét 1711. találták meg egy régi emléken a Notre-Dame-templom alatt. Kisebb istenségek: Ogmios, a kelta Herakles, egyúttal az ékesszólás istene; továbbá Epona (l. o.), emlékeken nem ritka a keltáktól népes Dunántulban; Suleviae (helyi nimfák Pannoniába és Dáciában). Végül az istenanyák (matres, matrae, mairae, matronae), várak, családok, kerületek géniuszai, képeket gyermekeket ringatnak térdeiken (a mai franciáknál «vierges noires»). Mindezek kelták által lakott, de romanizált vidékek istenalakjai. Hasonlók hozzájuk a rómaiak által megközelített Britanniában Marsnak egyik (Bath és Aetrip mellett előforduló) női mellékalakja: Nemetona v. Nemon, nemkülönben Beletucadrus, a brit Mars. Ezek képezik az átmenetet a tisztán kelta istenalakokhoz, melyek az ir szigeten virágzott druidizmussal (l. Druidák) karöltve egész rendszeres teogoniát képeznek és összefüggnek ugy az ős-, mint a hősmondával. Ez a tisztán K. az istenek két ágával kezdődik, kiknek apja Addai v. Dé (a mindenség atyja), anyjok Anna, az istenek anyja. Mint törzsökös istenős kiválik Ogma, melléknevein Griainainech (a. m. verőfényes arcu), azonkivül Dagda és Kermait (mézes száju). Feleségétől Machától születik Aed (a tűz), ennek fia viszont Prydain, Britannia első mesés királya. Dagda melléknéven Ogma egész istencsoportnak az apja. A mitologia Coirbrénak, Ogma egyik hős utódának személye által egy mondakörbe csap át, melynek ápolói a bárdok (l. o.), holott az istenek emlékezetét a druidok (l. o.) tartják fenn. Egy költőiskola kapja fel az ősmondát, melynek őse Ailil Olum Munster királya, Medb királynő (Shakspere Mab-jának) férje. Az ősmondából őstörténet fejlődik, melyet a hagyomány egyrészt a mitologiához fűz, másrészt a kereszténységhez. Ebből válik ki később a nép közt napjainkig lappangó neo-druidizmus és ennek irodalmi velejárója a vizionárius-könyvek.
