TEL, (1)
TEL, (1), elavult vagy elvont gyök, melyből két osztálybeli szónemzetség eredt. 1) Telek, telep térre viszonylók; melyekkel alapfogalomban egyeznek mély hangon: talaj, talap. 2) Teli, teljes, televény, telik és családjaik. E tekintetben egyezik vele azon töl, melyből tölt, töltözik, töltsér stb. képződtek. Mindezek bizonyos térnek ürét, öblét, hézagát elfoglaló vagy hiányt pótló bőségre, sokaságra vonatkoznak. Ez alapfogalomnál fogva rokonai: tem v. töm, tömlő, temérdek v. tömördek, és több (töm-b v. töv-b); s valamennyivel közös a te v. tě v. tö gyökelem, melyből egyébiránt tér, terj stb. szók és származékaik is eredtek.
Mindkét osztálybeliek megegyeznek azon szélesebb érteményben, hogy alapjokat a tova, különösebben a tér fogalma teszi; de különböznek abban, hogy az első pont alattiak (nyilt e-vel) szétterjedő, szétnyuló, a másik osztálybeliek pedig (inkább zárt ě s ö-vel, úgy hogy tel-ik ige multja töl-t is) mintegy gömbölyüen vagy tömören megrakott, vagy némi sokaságot öszvefoglaló, illetőleg bekerítő térre vonatkoznak. Az idegen nyelvekbeli rokon szókat l. TELI, TÖM szóknál.
