SZENDE
SZENDE, (szen-d-e) mn. tt. szendét. Jelen korunkban alkotott szó, s am. szelíd, gyermekies, engedékeny, gyöngédeden szerény magaviseletű, vagy kedélyű. Leginkább gyermekek és fiatalabb nők jelzésére használtatik. Szende fiú, szende kis lány.
Ez újabb alkatu szó alkalmasint a szender, szendereg köz ismeretű szóktól vonatott el, mennyiben a szendének csendes, szelíd külseje, a szendergőéhez hasonló, s fogalmi öszveköttetésben van vele az alamár, alangyár, azaz aluszékony, alvóhoz hasonló, magát meghuzó ember; mi szerént a szende oly viszonyban áll az alamárhoz, alangyárhoz, mint a szendergő az alvóhoz. V. ö. SZENDER.
