SZÁM, (2), fn. tt. szám-ot, harm. szr. ~a. 1) Bizonyos alakú irott, rovott, metszett jegy, vonal, vagy bötü, mely által kisebb nagyobb mennyiséget jegyzünk föl. Úgynevezett arab számok: 1, 2, 3, 4 stb., de a melyekről közönségesen azt tartják, hogy eredetileg hindu jegyek t. i. a hindu számok kezdő betűinek némely régi alakjaiból keletkeztek volna. Azonban egy részről a hindu számjegyek, mint a nyelvtanokban találjuk, nem igen ütnek össze az úgynevezett arab jegyekkel; más részről ezek, mint némelyek tartják, egyes vonalkák összetételeiből is keletkezhettek, ú. m.:
Régebben némely számoknak kissé eltérő jegyeik valának, pl. 
= 4, 
= 7. Egyébiránt a sínai számok egy része is fekirányos vonalkák összetétele ú. m. – (=1), = (= 2), 
(= 3). Egybehasonlításul ide jegyezzük a hindu számjegyeket is:
melyek közől csak a hármas szám látszik a mi hasonló értékü számjegyünkkel egyeztethetőnek, s ha egynémelyik alakja hasonlít is a mienkhez, az a hinduban mást jelent, ú. m. a négyes, ötös és hetes. Római számok: I. V. X. l. C. D. M v. CD. A római számokban az I egy vonalat, vagy ha tetszik, egy ujjat jelent. Az V jelenti a kéznek öt ujját, ha t. i. a nagy ujjat a többitől elválasztjuk, a kéz V betüt mutat. Az X a két V összetétele. A C a centum (= száz) szó első betűje, az L úgy gondoltatik, mint C betü alsó fele (középen kétfelé metszve) az M a mille (= ezer) szó első betűje, a D a régies CD (= M) betünek utóbbi fele. (Schwartner). Görög számok: α, β, γ, δ stb., magok a betűk. Így a saját arab számok is. 2) Azon mennyiség, melyet ilyetén jegyek, betűk jelentenek. Számnevek. Fő- v. törzsszámok. Egyes, kettős, tízes, húszas, százas szám. Kicsiny, kevés, egész, tört, páros, páratlan szám. Nagy, fölös szám. Sorszámok. Osztószámok. Nincs száma, igensok. Kerekszám alatt értjük a tízes számokat, különösebben a nagyobbakat, melyek 10 számmal tökéletesen feloszthatók, pl. 1000 kerekszám, ellenben 997, vagy 1001, 1002, nem kerekszámok. E városnak kerekszámmal 8000 lakosa van. Kerekszámmal mintegy ezer ember lehetett jelen. Üreg szám, zerus 0. Egyesszám, többesszám a név- és igeragozásban. Időszám, évszám, hónapszám, hétszám, napszám, óraszám, vagyis évek, hónapok, hetek, napok, órák szerént vett idő. Hószám, havonként megjelenni szokott női vértisztulás. 3) Kimutatás, igazolás, melyet bizonyos mennyiségről ilyetén jegyek által teszünk vagy tetetünk. Számot, kérni, venni valakitől az elköltött pénzről. Számon kérni valamit valakitől. Az évi kiadásokról számot adni. Számot vetni am. számjegyek öszveadása, vagy kivonása stb. által bizonyos mennyiséget megtudni. Számba venni am. megszámlálni. Számba sem venni valamit, vagyis a többihez nem számlálni, úgy tekinteni, mintha nem volna. Valamit számon tartani am. nyilvánságban tartani. 4) Jelent igényt, birtokot. Számot tartani valamire v. valakire. Magam és mások számára. Kinek számára veszed a gabonát? Magaméra.
Minthogy a szám eredeti első értelménél fogva bizonyos alakú rovott, metszett, irott jegyet jelent; okszerüleg állíthatni, hogy a számolásnak egyik legeredetibb módja t. i. a rovás alapfogalma rejlik benne, minélfogva gyökhangra, és eredeti alapértelemre egyezik a szab, szak, szakasz, szakócza, szalu, s a vékonyhangú szeg, szel szókkal, mint metszésre, részenkénti elválasztásra vonatkozókkal. Valamennyinek gyökeleme: sza vagy sze. Erdeti alapértelme van meg ezen származékokban: számlik, azaz, rétegesen felhasad, szétválik, és számt, (a jobbhangzás törvényei szerént: szánt), azaz a földet barázdákra hasogatja, szétmetéli, rovatokra osztja. Bizonyos formának alakítására mutat e sajátságos mondatban is számot vetni, azaz, alakítani, csinálni, mint ezekben betűt vetni, téglát vetni, barázdát vetni, keresztet vetni. Alakra nézve több, részént önálló, részént elvont gyökök hasonlók hozzá, mint: gyám, hám, tám, bám, csám, rém, kém, gém, hím stb. V. ö. SZERSZÁM. Csagataj nyelven: szan (Abuska. 67. l.); ez alakban nálunk is eléjön, l. SZÁMKIVET; sínai nyelven: szíuàn (eligere, numerare), továbbá szân am. három (tres) és szán többször (repetitis vicibus). Továbbá mind hangokban mind értelemben rokonítható vele a szanszkrit szam és görög συν elüljárók, melyeknek jelentése: együtt, val vel, s melyekkel rokonítják a nyelvészek a német samm gyököt is sammeln, sammt szókban.
Figyelemébresztésül ideigtatjuk némely rokon nyelvekből a főbb számneveket, melyeket Hunfalvy Pál „Reguly Antal hagyományai“-ban bővebben és több más nyelvből is összeállított (262 és következő lapokon):
| 1. | oft, ofta, okt, okta | | yhte (yksi, s = sz itt általában) |
| 2. | guoft, guöfte, guökt | | kahte (kaksi) |
| 3. | golm, golma, golbma | | kolme |
| 5. | vitta, vit, vitte | | | viite (viisi) |
| 6. | gutta, gut, gutte | | | kuute (kuusi) |
| 7. | čiečča, čieč, geca | | seitse-männ |
| 8. | gavce, gauce, gafce, jakce | kahdeksam |
| 9. | ovce, oufce, ofce | | yhdeksän |
| 20. | guoft loge | | | kaksi kimmentä |
| 30. | golm loge | | | kolme kimmentâ |
| | Szürjän nyelven: | | Vogul nyelven: |
| 4. | ńol’ (olv. nyoly) | | ńilä, |
| | Törökül (és tatárul): | | Csuvasul: (Kazembeg után.) |
| 3. | üč (utz) | | | | wisse (vissze) |
| 20. | jigirmi (dsegermi) | | sirim (szirim) |
| 2. | kujar v. khujar, (khusz am. pár) | khojir |
| 3. | gurban (ghurban) | | gurban |
| 6. | dsirgugan (dsirghughan) | | zorgân |
| 7. | dologan (dologhan) | | dolôn |
| 30. | gucsin (ghucsin) | | gušin |
| 1000. | minggan (mingghan) | | meangan. |
Mint látjuk, egyik nyelvben egyik, másik nyelvben másik számnév egyezik némileg a magyarral, pl. lapp okt, finn ihte, vogul äk, szürjän ötik, mongol nige = egy; finn kahte, lapp guoft, vogul kiti, kit, török iki stb. = két, kettő; lapp golm, finn kolme, vogul kórom, mongol gurban = három; szürjän, lapp vit, finn viite, vogul ät, török bes, mongol tab-un am. öt; sürjän dasz = tíz; török on, csuvas vonna = -van, -ven (ötven, hatvan stb. szókban).
A szanszkrit és ezzel rokon némely nyelvekre tekintettel szintén figyelmet érdemel, hogy ezekben épen a legsarkalatosabb számok (1, 10, 100, 1000) rokonok a magyarral, ú. m. a szanszkrit éka, hindosztan ék, persa jek am. egy, (a szanszkritban ádi am. első, melyből Bopp a régi szlav jedinu-t származtatja); a szanszkrit daszan, hindosztan dasz, örmény taszn, izland thusz, persa dah v. deh, latin decem am. tíz; a szanszkrit és zend szata, persa szad am. száz; a szanszkrit szahaszra, örmény hazar, persa hazar v. hezar am. ezer, persa hezar-hezar am. ezerszer ezer (milliom), melyeket így öszvesen más ismert altaji nyelvben nem lehet feltalálni, csak a magyarban. – Bopp F. szerént a szanszkrit éka össze van téve a mutató é törzsből és ka kérdő névmási törzsből (ha magyar elemekkel akarnók kifejezni = e-ki v. ez-ki). Továbbá daszan-ról azt véli, hogy azon szó két részből áll, az első rész am. da (= dva = két) a másik pancsan (= öt; és így szól: „Ich fasse demnach daśan als collectives Compositum im Sinne von zwei Pentaden“); de megengedhetőnek tartja Lepsius véleményét is („Wenn man nicht etwa lieber das skr. páni Hand darin erkennen will“), aki az utóbbi részben a szanszkrit páni (= kéz) szót gyanítja, s e szerint ,daszan’ annyi volna mint két kéz. A szanszkrit szata (= száz) szóról Bopp F. ezt mondja: „Das skr. sendische śata hundert, ein neutrales Substantiv (nom. śatam, śatem) verdankt, meiner Meinung nach, seinen Benennungsgrund der Zahl zehn (daśan), wovon es durch das suffix ta gebildet ist, – die Unterdrückung des Schussnasals (n) ist regelmässig – so dass es als Verstümmelung von daśata (tízszer? vagy tíz-tíz) anzusehen ist. A szahaszra (= ezer) szóról Grimm után határozottabban állítja Bopp F., hogy az szahasz (= erő) szóból eredett; „denn – úgymond – die Begriffe der Stärke, Grösse und Vielheit berühren sich nahe.“
Heyse munkája (System der Sprachwissenschaft) után ide jegyezzük még e következőket magyar fordításban: „A szanszkrit êka (v. éka) zend aêva, latin unus (régi latin oenus), német ein, goth ains szókban úgy látszik (Pott szerint: Die quinäre und vigesimale Zühlmethode) ugyanazon alapelem (ê azaz é) van meg, de különböző ragokkal. Ellenben a görög εν szót Pott a latin sin-guli, sim-plex, sem-per, sem-el szókkal (vagyis ezek gyökeivel) veti egybe; duo, δεω, szanszkr. dwa, góth tvai, régi felső német zuęne, zwô, zuei szókat sokan a 2-ik személynévmásokból tu, du fejtik meg; és ugyanazon névmási törzsből (vagy Lepsius szerint ta, görög το = az mutatóból) származtak volna közbeszúrt r hanggal (!?) a tres, drei szók is. Nem valószinütlen ugyan, hogy a legegyszerűbb számok, valamint a névmások is a helyre mutatástól keletkeztek; de az is gondolható, hogy a kettes és hármas szám fogalma érzéki alakjában valamely megfelelő jelképes hangzat szüleménye. Ez különösen felismerhető a zwei szónál, ha a dwa, tva (tvai) eredeti alakot tekintjük. A tv-ben az elválás érzékileg ki van fejezve; vesd össze ezzel a régi német zwî, zwîc = zweig szót. Ezen tva tehát a szam gyöknek (sem-el, sim-ul αμ−α stb. szókban) jelentős ellentéte. A drei szanszkrit tri szót Pott (nyelvész) a szanszkrit trî-ből értelmezi, melynek jelentése túlmenni (transgredi), mivel azon szám az első páron túlmegyen. A vier szó két- és háromtagu legrégibb alakjaiban (szanszkritul: csatur, csatvárasz, latinul: quatuor, góthul: fidvór, görögül: πισνρες, πεσσνρες, τεσσρες) világosan úgy tűnik fel, mint összetett vagy származott alak, melyet önálló ősszónak nem lehet tekinteni. Fünf, szanszkritul: pancsa (= πεντε, quinque) alkalmasint (a szanszkrit) páni (= kéz) szóval áll összeköttetésben. Így értelmezi ezt Benary a páni-csa (manus-que) összetett szóból, azaz kéz és még egy, minthogy ő a vier szóban a kéz ujjait a hüvelykujj nélkül tartja alapul szolgálóknak (azaz Benary szerént a hüvelykujj mutatván a kéz többi ujjaira, e szerint a kéz és még egy azt jelentené, hogy még azon egy is, t. i. a hüvelykujj is, a kézhez számítandó). Pott azt a csi, sammeln (gyüjteni, gyöktől származtatja, a csonka upa elüljáróval és ni-vel összetéve, tehát sajátlag am. rakás (Haufen). A zehn, régi német zehan, góth taihun származik a teihan, zíhan (zeigen) szótól és alkalmasint összefüggésben van a Zehe (lábujj, vagy csak: ujj) szóval, valamint a görög δεκα, latin decem a δεκω (δεικνυμι = mutatok) digitus szókkal; tehát az am. az ujjak száma, mely által a tízes rendszer természetszerüleg van megállapítva. Hundert régi német hunterit vagy csak hund rokon a régi német hindan (= fassen) szóval, és eredetileg jelent összeséget, innen az angolszászban tízet is; vesd össze a görög – ξοντα, latin – ginta végzeteket, pl. τριακοντα, triginta szókban és a latin centum szót; a régi németben száz így is neveztetett zehanzug. De Grimm értelmezése a tízszertíz rövidítéséből igen mesterkéltnek látszik. Tausend (góthul thûsundi) talán tíz százat jelent; t. i. tíz góthul: tigus (innen a német – zig = δεκα), izland nyelven: thus; innen thus-hund (= tíz-száz) izland nyelven am. ezer. Tehát a számneveknek (mint némely más alakszóknak is) azért, hogy elvont fogalmat jeleznek, eredetileg nem vala elvont jelentésök; hanem azok concret képletekből származtak. A számfogalmak képeztetése és megállapitásánál főszerepet a kezek és ujjak visznek. Mindkét kéz együtt alkotja a müvelt nyelvekben uralkodó tízes rendszert.... A folytonos szellemi fejlődés mellett a tiszta számfogalom megőrzése végett a dologi fogalomnak, mely a számnevekben rejlett, feledésbe kellett mennie; s ennélfogva azok pusztán közmegegyezési (conventionalis) hangalakokká lőnek, melyek, mivel az alak nem a benne létező fogalomnál fogva szilárdult meg, sokféle változáson ment keresztül, annyira, hogy az alapul szolgáló törzs teljesen ösmeretlenné lett (V. ö. Humboldt. „Über die Kawi-Sprache I. 22. és követk. 11.)“
Ennyit Heyse első jelességü munkája után, melyben ő csak azokat foglalta egybe, miket kitünő nyelvészek mint leghihetőbbeket adtak elé, mellőzve a nehézkesebb fejtegetéseket.
Ha egy Bopp, Schott, Lepsius, Grimm és más jelesek tapogatódzásai mellett némely hazánkfiai is megkisérték a magyar alapszámokban rejlő fogalmakat vagy jelentéseket kifejteni, reméljük, hogy ezt egy jóakaró magyar olvasó sem fogja rosz néven venni.
Szerintök elvül szintén elfogadván a Benary, Heyse és mások azon nézetét, hogy a számfogalmak első képeztetésénél alapul a kezek és ujjak szolgáltak vagyis első alkalmat a számok kifejtésére a kezek és ujjak mutatása nyujtott, akkor a magyar alapszámokban rejlő jelentések körülbelül ekképen volnának megfejthetők: Egy am. hegy (Spitze, cuspis) t. i. a többi ujjakat beszorítva csak a hüvelyk vagy nagy ujjal mutatunk. Két v. kettő am. köt v. kötő, a feltartott nagy ujj a mutató ujjal öszveköttetik, így a mongolban is kholbagha v. kholbogha am. kettő, pár; csomó (deux, une paire, une couple; liasse, paquet), kholba-khu v. kholbo-khu (= kötni) igétől. Három am. orom, így nevezve a harmadik v. középső ujjtól, mely legmagasabb s mintegy ormot mutat a többi között; az ,orom’ szóban a h ugyan hiányzik, de megvan az ugyanazon gyökü hóri (hórihorgas) szóban; a török ücs (= 3) is egyezni látszik az üds (= csúcs) szóval. Négy = ne-egy v. nem-egy t. i. a kéz ujjai egy hián (5–1). Öt = üt v. ököl t. i. a kéz öklöt mutat s mintegy ütésre áll. Schott Vilmos is a csuvas pilik (= öt) szót a török bilik v. bileg szóval rokonítja, mely am. Handwurzel, Handgelenk, de Zenkernél: Faust, Ballen is. Hat = át v. ált (törökül: allï) átmenetet jelent a másik kézre. Hét = két t. i. a másik kézen kettő (hozzá gondoltatván az első kéz). Nyolcz = nyúlt v. nyújtott, régiesen: nyolt, nyojtott, azaz nyujtott v. legmagasabb ujj, t. i. a másik kézen épen az ami ,orom’ az egyik kézen (itt is hozzá gondoltatván az első kéz). Kilencz = külön-tíz, vagyis elkülönítendő egy a tízből, (10–1) hasonló észjárással mint a négyes számnál, (több más nyelvek példájára is, miként Schott Vilmosnál, valamint Hunfalvy Pál említett munkájában is olvasható). Tíz = tesz t. i. a két kéz összetétele; egyébiránt hangokban közös a szanszkrit daszan, latin decem, görög δεκα stb. szókkal, valamint a száz és ezer szók is egyeznek az árja családbeliekkel, mint föntebb megérintők. A magyar tíz, száz ezer számnevek az íz szóból is megfejthetők, melynek jelentését (rész, tag, különösen az ujjakon: bötyök) mindnyájan ismerjük; ebből kiindúlva tíz annyi volna mint tő-íz, száz mint sza-íz (= tova v. további íz), ezer mint íz-három (persa hezár).
