LUDAS, (2)
LUDAS, (2), (lud-as) fn. tt. ludas-t, tb. ~ok. Valamely csíny elkövetésében részes. Magára vesz mindent, mint a ludas asszony. (Km.). Verbőczy hármas könyve (II. r. 30. czím) szerént oly ember, kit hamis esküvésen értek, s mint ilyet tanusági képességtől stb. megfosztottak. Szabó D. szerént is am. hiteszegett; továbbá: számkivetett, gyalázatos, leveles.
Honnan vette a ‘ludas’ szó ezen értelmet, most nehéz meghatározni. A ‘Corpus juris’-nak jegyzetekkel kisérve kiadója (Szegedi János) a csácsogástól (gágogástól) és hitben való állhatatlanságtól (ob garrulitatem et lubricam fidem) véli származtát e névnek.
