ÁRÚL
ÁRÚL, ÁRUL (ár-ul vagy ár-ol) áth. m. árul-t. 1) Holmi eladásra szánt jószágot, illetőleg áruczikkeket a végre állít ki vagy ajánlgat, hogy valaki bizonyos áron megvegye. Gabonát, gubacsot, gyapjut árulni. Vajat, zsírt, szalonnát, lisztet, árulni. Házát telkeit, marháit, minden jószágát árulja. Mit árul kigyelmed? Zsákban macskát árulni. Km. 2) Átv. ért. kelletés végett fitogtat, mutogat. Leányát árulja, hogy férjhez vigyék. Árulja magát a szemtelen kaczér nő. 3) Valakit bizonyos díj fejében, haszonlesésből vádol, fölad, s mintegy áru gyanánt Júdás módjára elad. Hamisan beárulni, valakit. 4) Titkos dolgot nyilvánít, felfödöz, el igekötővel. Elárulni magát, valamely hibáját napfényre hozni, köztudomásuvá tenni. Elárulni a titkot. Elárulni bűntársait. Különösen, oly valamit födöz fel, ami adott hitével, vagy bizonyos kötelességével ellenkezik, s az által kárt, veszélyt okoz. Barátját, hazáját elárulni. És te csókkal árulod el az ember fiát? Biblia.
Ha ez igében közvetlen törzsnek az áru szót veszszük, így elemezhető: ár-u-l, mint: gyalu gyalul, köpü köpül; ha pedig közvetlenül az ár (pretium)-ból származtatjuk, = ár-ol, mint: tar-ol, sar-ol vád-ol, tör-öl, stb. S régi iratokban, például a Müncheni codexben ezen alakban fordul elő: „és elárolja mendenét, mie vagyon.“
