zötyög
zötyög tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön (bizalmas, hangutánzó)
1. <Meglazult szerkezetű jármű v. vmely alkatrésze, kereke egyenetlen úton> rázódva és zajt okozva halad. Zötyögött a szekér a rázós országúton. Targonca zötyögött az udvar téglázott útján. (Kosztolányi Dezső) Amott szekér zötyög hallatlan porfellegben. (Móricz Zsigmond) || a. (bizalmas) <Általában mozgás, helyváltoztatás közben> rázódva zajt okoz, üt, csap. Zötyögött a sok vasdarab a kocsi belsejében. || b. (ritka, bizalmas) <Testes ember erős nevetéstől> egész testében rázkódik; göcög. Zötyög a nevetéstől. Olyan jóízűen kacagott, hogy csak úgy zötyögött bele. Csak azt nevetem – zötyögött Péter tovább a nevetéstől, – hogy mit fognak most már majd itt csinálni. (Nagy Lajos)
2. (ritka, bizalmas) <Verssor> több helyen is zökken. Ez a strófa erősen zötyög.
