villant
villant ige -ott, -son; -ani (-ni) (ritka)
tárgyas Villant vmit: okozza, eszközli, hogy vmi villanjon. Szemét vkire villantja; vmi eszébe villant vkinek vmit. || a. tárgyatlan (-t ragos mérték- v. számhatározóval is) (Vhányat, esetleg vmekkorát) villant vmivel: előidézi, hogy vhány alkalommal v. vmely mértékben villanjon vmi. Villant a szemével; egyet, kettőt villant a tükörrel. Nagyot villantott a zseblámpával. Néha egyet villantottak a kardokkal, mintha csak ijeszteni akarnák egymást. (Jókai Mór) Ledobta kalapját és köpenyét, a szolgának csak szemével villantott, hogy hagyjon mindent a helyén. (Karinthy Frigyes)
Igekötős igék: felvillant; megvillant; odavillant; rávillant.
villantás; villantó.
