vészkiáltás
vészkiáltás főnév
1. Veszedelembe került v. attól félő embernek éles, gyak. artikulátlan kiáltása, amellyel rémületét jelzi, segítséget kér, v. a veszélyre hívja fel a figyelmet. Rémült vészkiáltás. Vészkiáltás hallatszott. Veszélyben a haza! mondta Kossuth, s ez vészkiáltásként hatott a nemzetre. A veszélyes pillanatban megbénítá a rablókat a vészkiáltás. (Jókai Mór) Hirtelen felszaladtam egy kősziklára, s ott kiadtam az erdei vészkiáltást: Hahó! (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Irodalmi alkotás, szónoklat útján v. (ritka) vmilyen jellel történő figyelmeztetés vmely közelgő veszedelemre; vészjel. A véres karddal hirdetett vészkiáltás nyomtalanul hangzott el a honban. (Jókai Mór)
