végezetlen
végezetlen [e-e-e] melléknév, és határozószó, (ritka) végzetlen (régies, választékos)
I. melléknév -ül
1. Olyan, ami nincs bevégezve; be nem végzett; befejezetlen. Oh, a bilincs nem oly nehéz nekem, S bármily jövendő, mint e gondolat, Hogy végezetlen munkámért veszek! (Vörösmarty Mihály)
2. (ritka) Végezetlenül: az ismert, a szóban forgó ügyet el nem intézve; dolgavégezetlenül. Nehogy végzetlenül menjünk tova, engedjétek meg, hogy mint föld fia az anyaföldön, maradjak. (Vörösmarty Mihály)
II. határozószó Végezetlenül. Mennyi munka maradt végezetlen! | S a gyönyörök fája megszedetlen … (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): dolgavégezetlen.
