végbúcsú
végbúcsú főnév (régies)
Utolsó búcsú, elbúcsúzás. Végbúcsút mond vkinek; végbúcsút → vesz vkitől. Oh természet, midőn alunni mentél… Elbúcsúzál-e leghívebb fiadtól, Ő tőle? …, és ha elbucsúztatok: Gondoltad-e, hogy végbucsútok ez? (Petőfi Sándor) || a. (régies) Búcsú a halottól a sírnál. A sírhoz jönnek komoran … Vég búcsút mondani. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): végbúcsúvétel.
