üvöltő

Teljes szövegű keresés

üvöltő melléknév és főnév (hangutánzó)
I. melléknév
1. Olyan <személy, állat, dolog>, aki, amely üvölt. Üvöltő dervis ; üvöltő farkas, szél, sziréna, vihar.  Bátran síkra kiszáll …. az üvöltő vészvihar [= pusztító szélvihar] ellen. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Üvöltő szélben sietve végighaladt egy-két főutcán. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben)  Nagy, kártékony, üvöltő gondok Őszvihara a csúnya sárba Virágimat lefújja, rázza. (Ady Endre)
2. (rendsz. túlzó, rosszalló) Az üvöltés érzetét keltő, fülsértően erős <hang>. Üvöltő hang, beszéd.
II. főnév -t (ritka) Üvöltő személy. A üvöltők hirtelen elhallgattak.
üvöltős.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem