tulajdonság
tulajdonság főnév -ot, -a
Vkit v. vmit más(ok)tól megkülönböztető, gyak. jellegét, minőségét meghatározó, lényegéhez tartozó (feltűnő) jellemző vonás; jellemvonás, sajátság, jellegzetesség. Egyéni, emberi, nemzeti tulajdonságok; állandó, feltűnő, jellemző, különös, lényeges, rejtett tulajdonságok; jó, rossz tulajdonság; erkölcsi, lelki, szellemi, testi tulajdonságok; → felvesz vmely tulajdonságot. Semmi baj! Az neki a tulajdonsága, Hogy ha nő veszélye, nő a bártorsága. (Arany János) Öreg apa és nagyon fiatal anya gyermekeként született Maravics. Megviselt idegzettel és egy sereg ki nem forrott gyerekes tulajdonsággal. (Kuncz Aladár)
tulajdonsági; tulajdonságú.
