törölget
törölget [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] törülget
1. tárgyas <Egy v. több tárgyat, testrészt> ismételten, v. egymás után töröl (1). Vmit vmibe v. vmihez törölget; konyharuhával törölgeti az edényeket; törölgeti magát: ismételten letöröl magáról vmit; bajuszát törölgeti: kezét törlő mozdulattal többször végighúzza a bajuszán; szemét törölgeti: könnyeit szárítgatja. Bajszát önelégült hamissággal törölgette kétfelé. (Jókai Mór) Az asszony az ezüstöt törülgette. (Móricz Zsigmond) Az ablak keresztfájába kapaszkodott, a jobb kezében rongy volt, amivel az üveget törülgette. (Hunyady Sándor) || a. (tárgy nélkül) Mosogatás után az edényeket szárazra törli. Az asszony a konyhában törölget.
2. tárgyas <Vmely felesleges, idegen anyagot, port, folyadékot> ismételten letöröl. Arcáról a verítéket törölgeti; könnyeit törölgeti. Most törölgeti a port az ebédlőben. Fehér kendőm szellő lebegteti, Könnyemet senki sem törölgeti. (Czuczor Gergely) Keze fejével törölgette könnyeit, szipogott az orrával. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) A port a bútorokról egymás után letörli. Előbb szoktak seperni, aztán törölgetni. [Fiatal asszonyok éneke.] Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük… (József Attila)
Igekötős igék: áttörölget; beletörölget; eltörölget; feltörölget; hozzátörölget; kitörölget; letörölget; megtörölget; végigtörölget.
törölgetés; törölgetett; törölgethető; törölgető.
