töltet [1]
töltet [1] [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë],…essen [e-ë]
Megparancsolja v. okozza, hogy vki vmit töltsön (1–7, II). Bort töltet a palackokba; puskát töltet; utat töltet. A felső falu… szabályos utcát töltetett. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Időt töltet v. tölteti az időt vkivel: okozza, hogy vki fecsérelje az idejét; vkit semmittevésre v. haszontalan tevékenységre késztet. Csak tölteted velem az időt. Ne töltesd hiába az idejét. Vette észre, hogy itt csak az időt töltetik vele. (Jókai Mór)
Igekötős igék: áttöltet; betöltet; beletöltet; eltöltet; feltöltet; kitöltet; letöltet; megtöltet; rátöltet; teletöltet; utánatöltet; visszatöltet.
