tobzódó
tobzódó melléknév és főnév, (tájszó, régies) dobzódó (kissé választékos)
I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan, aki, ami tobzódik (1–3). Tobzódó gazdagok; borban tobzódó vendégek; képekben tobzódó fantázia. || a. Az ilyen személyre jellemző, féktelen, tobzódásban megnyilvánuló. Tobzódó élet, öröm, vigadozás. [A gyermek] oly mohón törekszik a vidámságra, hogy ha csak enyhén normális az élete, tobzódó vidámságba tudja felolvasztani. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja (ritka) Az a személy, aki tobzódik (1–3). A tobzódók nem értik meg a nélkülözőket. Ő is a szép szavakban tobzódók közé tartozik.
