teremtette
teremtette [e-ë-ë-e v. e-e-ë-e] indulatszó, melléknév és főnév (népies)
I. indulatszó <Rendsz. jelzővel, néhány állandósult szókapcsolatokban, felkiáltó mondatokban.>
1. <Bosszúságot, haragot kifejező enyhébb káromkodásként v. tréfás szitokszóként:> Forgós teremtette!; mennydörgő(s) teremtette! Lánggal égő teremtette! | Nagy a harag a szivembe. (Petőfi Sándor) Ördög, mennykő, láncos, lobogós teremtette, most mindjárt kifordítom… a bőréből. (Jókai Mór) Én vérre szomjúzom, lámpás teremtette. (Mikszáth Kálmán)
2. <Tréfás csodálkozás, elismerés, dévajság kifejezéseként.> Kutya teremtette, de gyönyörű asszony. (Mikszáth Kálmán) De csinos egy asszony, lelkem teremtette! (Mikszáth Kálmán)
3. <Korholás, feddés, intés kifejezésében.> Jól viseld magad, dörgős teremtette. (Vas Gereben)
4. <Elbeszélésben, érdeklődést keltő, hangulatkeltő közbevetésként.> Volt egyszer egy ember, annak egy nagy kincse… s hát lelkem teremtette, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy el akarják tőle rabolni. (Győry Vilmos) [A cigányok] rárántják hirtelen a Balassa Antal híres csárdását, s kutya adta teremtette fölugrik a nagyapó az asztal mellől, se szó, se beszéd, derekon csípi az anyókát. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév (csak jelzőként, 3. személyű birtokos személyragos v. jelzős és személyragos főnév előtt)
1. <Fölháborodást, bosszúságot kifejező szitokszerű jelzőként:> haszontalan, semmirekellő <személy>; mihaszna, pernahajder. Teremtette csibészei!; teremtette betyár kölyke! Adta teremtette kölyke…! (Mikszáth Kálmán) Fikkom teremtette leánya! kit akarsz bolondítani? (Benedek Elek)
2. <Kedveskedő jelzőként.> Eszem teremtette Kisded katonája! (Lévay József)
III. főnév ..tét, ..téje [e]
1. A teremtette szóval kifejezett enyhe szitok. Látnád a huszárt, ha leveti mentéjét, Végig imádkozván száz teremtettéjét. (Sárosy Gyula) Komoran űl a vén gazda… Ajkán egy-egy teremtette, De sem tréfa, sem mosoly. (Gyulai Pál) Brunner úr… sokszor vegyítette szavaiba a kutya forgós teremtettét. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies) Haszontalan, semmirekellő személy. No hisz, mondta, teremtették, megtanítlak szedtevették, Vas kesztyűbe fütyölni. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): adtateremtette.
