távolodik
távolodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <A szemlélt dolog v. személy, ill. a szemlélő> térben egyre messzebb kerül; a szemlélőtől egyre távolabb lesz. Az az alak nem közeledik, hanem távolodik. A léggömb, az üstökös távolodik a földtől. Távolodik a vihar. Ha a tárgyaktól távolodunk, kisebbeknek látjuk őket. Búzakék atillája feltűnt még távolodva, mint egy színes folt. (Kaffka Margit) || a. <Hang> egyre messzebbről hallatszik. Fenn a tompa küszdés [= küzdés] folyvást hallatott még, De ugy vette észre mintha távolodnék. (Arany János)
2. Időben távolodik vki vmitől v. vmi vkitől: az idő múlásával egyre nagyobb időköz lesz vki és vmilyen múltbeli esemény között. [Micsoda év volt!] De ahogy távolodunk tőle, egyre fakulnak a borzalmak. Hanem a hír amint távolodik, szörnyűl [= szörnyűbbé lesz]. (Arany János)
Igekötős igék: eltávolodik.
távolodás; távolodó; távolodott.
