szolgálati
szolgálati melléknév -lag
1. (rendsz. hivatalos) A magán-, köz- v. katoniai szolgálattal (1) kapcsolatos, rá vonatkozó, belőle eredő, vele járó. Szolgálati bizonyítvány: a szolgálatot, ill. gyakorlatot igazoló b.; szolgálati év, érdem; szolgálati idő: vmely szolgálatban eltöltött idő; szolgálati jegy ←; szolgálati jubileum; szolgálati lakás: a munkaadó tulajdonában levő s a munkavállalónak a munkaviszony fennállása idejére rendelkezésére bocsátott l.; szolgálati pragmatika ←. Harmincöt szolgálati éve alatt többször lehetett volna képviselő. (Krúdy Gyula) || a. (hivatalos) A szolgálat ellátásához szükséges, haszn. Szolgálati autó, fegyver, helyiség, jelvény, öltözék, pisztoly, revolver, ruha; (katonaság) szolgálati szabályzat: a honvédség, ill. az egyéb fegyveres testületek tagjainak szolgálataival kapcs. jogok és kötelességek rendezett összessége, illetve az ezt tartalmazó könyv; (vasútügy) szolgálati szakasz: a vasúti kocsiban az a fülke, amelyet a szolgálatot teljesítő vasúti személyzet részére tartanak fenn; szolgálati szerződés: munkavállaló és munkáltató közti sz.; szolgálati utasítás, ügy, vétség; szolgálati viszony: a munkavállaló és a munkáltató közti jogviszony. Hansnak egy hónapra Erfurtba kellett mennie, szolgálati ügyben. (Ambrus Zoltán) Szolgálati pisztolyával agyonlőtte magát. (Kosztolányi Dezső)
2. (hivatalos) A szolgálati viszonyban megszabott. A szolgálati út megtartásával; szolgálati úton: a szolgálati szabályzatban megszabott formaságoknak megfelelően; megkerüli, mellőzi a szolgálati utat.
3. (régies, irodalmi nyelvben) Szolgálatból (7) fakadó; szívélyes, segítő szándékú. Erős szolgálati buzgalommal kérleli, hogy ő az udvaron hálhasson. (Jókai Mór)
