szolgafa
szolgafa főnév (népies)
1. Különféle formájú szerkezet (pl. földbe vert, könyök alakú fa, keresztrúddal összekötött két ágasfa stb.), amelyre a tűz fölé a bográcsot, üstöt akasztják. A juhásznénak csuda főzeményje Szolga-fán függ s forr. (Csokonai Vitéz Mihály) A lakás a gyékényponyva, a bútorzat a suba, az élelem szalonna és kenyér; ha meleg ételre vágynak, a közös bográcsba főz a bokor tarhonyás húst szolgafán. (Tömörkény István)
2. (ritka) A csizma lehúzásához haszn. faeszköz; fakutya (2).
szolgafás.
