szimmetria
szimmetria [ë] főnév ..iát, ..iája, (ritka) szimetria [ë v. e]
1. (mértan, ásványtan) <Alakzatokban> olyan szabályosság, amely szerint két-két pontjuk bizonyos ponttól, egyenestől v. síktól egyenlő távolságra van. A kocka, a kristály, a négyzet szimmetriája.
2. (tudományos, választékos) Tág. ért. vmely alaknak, formának az a sajátossága, amely szerint egy képzeletbeli egyenesnek v. síknak két ellentétes oldalára eső részei egymásnak tükörképszerűen megfelelnek, egymáshoz nagy mértékben hasonlítanak. Az emberi fej, a díszítés szimmetriája. A léghajó vitt. Mozgó oszlopok | nőttek, sülyedtek, sík emeletek: | láttam mögöttük a szerkezetet,… | szimetriát s egyensúlyt mindenütt. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely egésznek azonos v. hasonló jellegű és terjedelmű részeiben, részleteiben> harmonikus arány. A költemény felépítésében, szerkezetében szimmetria érvényesül.
Szóösszetétel(ek): szimmetriaérzék; szimmetriasík; szimmetriatengely; szimmetriaviszonyok.
szimmetriájú; szimmetriás.
